Film: A nagy gondolat bánt engemet (Jankovics Marcell: Ének a csodaszarvasról)

Zene

Megint egy mozi, amit úgyszólván lehetetlen vagy csuda nehéz ártatlanul nézni, sőt lehetséges elfogultságainknak se szeri, se száma. Kezdjük a személyesekkel, azokról legalább biztosan tudható, hogy nem a világ fejére olvashatók. A szarvasokról szóló rajzfilmeket én nagyon bírom, megvesz bárki lábon egy ilyennel, kedvencem a Zehn kleine Jägermeister, hogy jön az ide. Ne higgyék, hogy csak a viccelődés miatt, hanem azért, mert szarvas csak egy van, alighanem. A német cím egy úgynevezett videoklipet takar, egy kezdetben punk, aztán másmilyen német zenekar dalművéhez készült úgy négy éve, egy kis gyöngyszem, rövid, de sokat lehet nevetni rajta. Ugyanolyanok benne a szarvasok, mint egykor a sámándobokon, vonalakból rótt, ágas fejű fickók. Ilyenekkel találkozni Jankovics Marcell sámándobokról szóló, 1988-ban készített néprajzi ismeretterjesztő filmjében is, a múlt héten adta a Duna tévé. Azt a közel egyórás válogatást, bár lehetetlen, a Csodaszarvas minden vetítése előtt le kéne adni, igaz, csak nehezítené a befogadók amúgy sem könnyű helyzetét. Egyéb dolgokat is jó lenne előszedni. Maradva a személyes elfogultságoknál, a János vitézt, ami szerintem a magyar filmkészítés egyik
Megint egy mozi, amit úgyszólván lehetetlen vagy csuda nehéz ártatlanul nézni, sőt lehetséges elfogultságainknak se szeri, se száma. Kezdjük a személyesekkel, azokról legalább biztosan tudható, hogy nem a világ fejére olvashatók. A szarvasokról szóló rajzfilmeket én nagyon bírom, megvesz bárki lábon egy ilyennel, kedvencem a Zehn kleine Jägermeister, hogy jön az ide. Ne higgyék, hogy csak a viccelődés miatt, hanem azért, mert szarvas csak egy van, alighanem. A német cím egy úgynevezett videoklipet takar, egy kezdetben punk, aztán másmilyen német zenekar dalművéhez készült úgy négy éve, egy kis gyöngyszem, rövid, de sokat lehet nevetni rajta. Ugyanolyanok benne a szarvasok, mint egykor a sámándobokon, vonalakból rótt, ágas fejű fickók. Ilyenekkel találkozni Jankovics Marcell sámándobokról szóló, 1988-ban készített néprajzi ismeretterjesztő filmjében is, a múlt héten adta a Duna tévé. Azt a közel egyórás válogatást, bár lehetetlen, a Csodaszarvas minden vetítése előtt le kéne adni, igaz, csak nehezítené a befogadók amúgy sem könnyű helyzetét. Egyéb dolgokat is jó lenne előszedni. Maradva a személyes elfogultságoknál, a János vitézt, ami szerintem a magyar filmkészítés egyik

legkiemelkedőbb teljesítménye,

három hozzáfogható, ha eszembe jut. Sokkal nehezebben boldogul viszont az ember a világra kenhető elfogultságokkal. Jankovics Marcell mozivásznon túlmutató társadalmi elkötelezettsége egyfelől közismert, másfelől irányultságában nem kimondottan esik egybe a Magyar Narancs preferenciáival. Nagy verseny ez, kérem. Sikerül-e elfelednünk egy mozinyi, de milyen mozinyi, millenniumi különpénzből készített, már témaválasztásában is beszédes mozinyi időre azt, hogy a megnézendő mű alkotója kiszámíthatóan mást gondol, mint mi? Sikerül-e olyat mutatni, ami ezt feledteti? Vizsgázunk, mindketten. Jánosvitézjánosvitézjánosvitéz - mondogatom moziba menet.

Az Ének a csodaszarvasról hosszú és unalmas film, mondandója és meséje helyenként érdekes és megragadó, ám ahova mindez elvezet, az

egy brosúra,

amit rendszeresen behajigálnak mindenki postaládájába. Hogy minden út Európába vezet, hogy miért tökölnek annyit Brüsszelben az adminisztrációval, mikor mi már ezer éve csatlakoztunk. Mindazonáltal most sem tudom biztosan, hogy ennyivel elintézhető-e minden, ám e bizonytalanság kétségtelenül magában foglalja egy igenlő válasz lehetőségét is: igen, ennyi és kész. Ám van számos (egy) közös pont, ahonnan ismét nekifuthatunk.

Emlékeznek a Honfoglalás című magyar filmre? Hogy az milyen volt! Kritikán aluli, egy lelalázott blöff, egy hányavetin odakent kurzusdarab, a bánat emlékszik, melyik kurzus idejében, mindenesetre a Horn-kormány alatt, ám attól majdnem függetlenül. Egy nagy szégyen, semmi más. Volt egy hosszú szakasza a Csodaszarvasnak, ami alatt feszt előjött, hogy ennek a mozinak az a rugója, hogy az nem lehet, hogy az idetalálásunk csodáját az a fércmű mesélje el gyerekeinknek. Tényleg nem lehet. És az is száz százalékig biztosnak látszik, hogy ma, 2002-ben efféle nagyralátó vállalkozás legmegfelelőbb médiuma az animációs film. A kiindulás tehát tökéletes, hogy ha nem így, ki, ha nem ő, kinek, ha nem nekik. Sajnos a kudarc is teljes körűnek mondható.

Rá lehet mondani valamire, hogy gyerektől aggastyánig mindenkinek szól, de a gyereknek hiába beszél az ember. Bár nyilván egy bizonyos előadásból általánosítani szerencsétlenség. Ám azon a szombat délelőttön a szülők végigmeccselték az aprónéppel a matinét. A manó se állítja, hogy

a műfaj etalonja

a Vuk vagy Pityóka, a részeges kalózkapitány lenne, ám ha az elbeszélés duettjében az észosztás és a mese közül folyamatosan az előbbi a hangsúlyos, a befogadói reakciók - egyébként korcsoportra való tekintet nélkül - borítékolhatók. Mindezzel együtt a mozgókép azért mozgó kép, hogy egyedülálló tudományával véghezvigye, akár a verbális turistajelekkel szemben is azt, amit kitervelt. Ám ez legritkább esetben szokott létrejönni képeskönyv-szándékú mozgóképáruk esetében.

Szerintem ez úgy lehet, hogy magának a rajzfilmnek is kéne gondolnia valamit a meséről, amit mutatni van szerencséje éppen. Erre akkor lenne a legnagyobb szükség, amikor a mese legfőbb gondolata csak annyi, hogy na most én megmondom, mint is vannak a dolgok (mert ha nem ez, akkor csak az eurofalvédő). Egy szó, mint száz, a Csodaszarvas nem a gyerekeknek szól. Igaz, a felnőtteknek sem. A Csodaszarvas annak a teljesen misztikus valaminek szól, amit sokak szokása népként aposztrofálni, ám e népfogalom mozinézőt nem takar, mert az egyéni sportoló leginkább. Noha nem lehetetlen megszólítani a népet, de úgy még nem nagyon sikerült, hogy figyelj, tanulj, te nép. Ne szépítsük, a Csodaszarvas a megrendelőnek szól, az biztosan örül is.

Ki, ha nem ő? Nem tudom. Jankovics megtévesztésig olyan, mint fénykorában, humorát, erotika iránti fogékonyságát (csak azért említem épp ezeket, mert bárki fia társadalmi tényezővé válva ezeket tagadja meg, tagadja le először) sem vesztette el, nyomokban megjelennek, de úgy állnak az őstörténeti útlevélképen, mint a szarvas egy közeli rokonán a férfi fehérnemű.

Nem jutunk sehová, vége. Nemzetem fölemelni, kiokosítani ennyire direkt módon képtelenség, dixi. De mondok én valamit, nem hiszem, hogy Jankovics ne tudná: attól egy szikrányit sem tartozunk Európához, hogy azt ordítjuk teli szájjal: ezerév, Európa, ezerév, Európa, ezerév Európa; piha. Attól a János vitéztől meg a többi hozzá fogható kevéstől van nekünk az Európa.

Turcsányi Sándor

Ének a csodaszarvasról; magyar animációs film, 2001, 80 perc; rendezte, írta és tervezte: Jankovics Marcell; forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.