Film: Földalatti menny (Antal Nimród: Kontroll)

  • Veralina
  • 2003. november 20.

Zene

Ebben az országban kissé nehéz nem a BKV-ra asszociálni, ha egy film elején felbukkan Aba Botond, a BKV Rt. vezérigazgatója, azt bizonygatván, hogy a darab, amit látni fogunk, semmiféle kapcsolatban nem áll a nagyvállalattal. Persze, tudjuk mi jól, minden egyezés a valósággal a véletlen műve - ezek az ellenőrök nem azok az ellenőrök, ez a metró pedig természetesen nem az a metró.
Ebben az országban kissé nehéz nem a BKV-ra asszociálni, ha egy film elején felbukkan Aba Botond, a BKV Rt. vezérigazgatója, azt bizonygatván, hogy a darab, amit látni fogunk, semmiféle kapcsolatban nem áll a nagyvállalattal. Persze, tudjuk mi jól, minden egyezés a valósággal a véletlen műve - ezek az ellenőrök nem azok az ellenőrök, ez a metró pedig természetesen nem az a metró.

A nagyjátékfilm-rendezőként most debütáló Antal Nimród munkáját egyfelől tagadhatatlan irónia, groteszk hangvételű humor jellemzi, másfelől az expresszionizmus hatása - a főszerepet alakító ellenőr, Bulcsú (Csányi Sándor) nyomott lelkiállapotának nem csupán a zegzugos, komor hangulatú magyar metró a tükröződése, de az ott garázdálkodó sorozatgyilkos alakja is, aki - folytatván az expresszionista párhuzamot - a főhős doppelgängere.

Vele és a bliccelő utasokkal küzd meg hősünk ebben a szimbolizmust realizmussal vegyítő moziban, mely sem az akció-, sem a vígjátéki, sem pedig a thriller-elemeket nem nélkülözi. Antal Nimród egyéni filmnyelvet beszélő, kifejezetten tehetséges, bár időnként még bizonytalankodó rendező - a mozi egy-két dialógusa túlzottan szájbarágó és szentenciózus, ellenpólusként azonban pergő, kihagyásra épülő párbeszédeket is hallhatunk; a vizuális gegeken alapuló humort, a feszültségteremtést remekül műveli, egy-két üldözéses akciójelenete azonban mintha túlzottan hosszúra nyúlna; a doppelgänger-effektust ellenben mesteri eleganciával teszi oda.

A Bulcsú figuráját visszafogott színészi eszközökkel, nagy magabiztossággal megformáló Csányi Sándor és a metróban garázdálkodó sorozatgyilkos (Szabó Győző) alakja között egyértelmű a párhuzam. A sorozatgyilkos a hajdan szebb napokat látott fiatal ellenőr rosszabbik énje, az az agresszor, akivé a hős, reménytelennek tetsző helyzete folytán, maga is válhatna, és aki a film egy-két jelenetében elő is tör belőle. Antal kódot is ad az értelmezéshez - a két szereplő ruházata megegyezik (bőrkabát és kapucnis overall), akár össze is keverhetnénk őket.

A párhuzam kifejezetten merész, de a rendező túlzottan kedveli hősét ahhoz, hogy kiaknázza az analógiában rejlő lehetőségeket - engedményt téve a hollywoodi dramaturgiának Bulcsú végül újabb esélyt kap az élettől, a ,,földalatti" poklot és a purgatóriumot bejárva jut el a mennybe.

A film befejezése, a lendületes akciók, a fanyar, már-már abszurditásba hajló humor és a remek színészi játékok kifejezetten nézőbaráttá teszik a mozit - kérdés, hogy az utóbbi évek magyar sikerfilmjein trenírozott közönség mit tud kezdeni egy olyan alkotással, amin, hogy teljességében átlássuk, még gondolkodni is kell.

Veralina

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.