Na, erre kössön csomót az Olvasó: "Al Simmonst (Michael Jai White), az A-6 nevű titkos kormányhivatal bérgyilkosát öt évvel ezelőtt korrupt főnöke, Jason Wynn (Martin Sheen) pokolra küldte. A bosszúra szomjas Simmons lepaktált az Ördöggel, hogy visszatérhessen a Földre feleségéhez és családjához. Cserébe beleegyezett, hogy a pokol seregeinek élére áll, hogy elpusztítsa az emberiséget.
Mielőtt meggyilkolták..."
Ennyit a hivatalos ismertetőből, most tessék letakarni az újságot, és elmondani, mi a véreres istennyiláról is volt szó. A jó választ adóknak ingyen elmondom, megmenti-e a főhős a film végén a világot, vagy most talán mégsem.
A Spawn baja ezzel együtt valószínűleg nem a rosszul kitalált, zavaros-verejtékes sztori: profi bérgyilkos, halálhozó vírus, őrült, világuralomra törő gonosztevő és felstócolt mellű nő nélkül kevés filmes tud kommunikálni, a Szomszédok stábja is csak a pénzhiány miatt nélkülözi a felsorolt összetevőket. Az is mellékes, hogy már megint nem bírták lefordítani egy képregényhős nevét - anno Dredd bíró is így járt, pedig néhány Judge Dredd-képregény magyarul is megjelent, a kifejezetten érzékletes Frász Bíró címmel. A Spawn feliratos, tehát a szótagszám sem indokolja, hogy állandóan spawnozzanak, ráadásul olyanokat mondanak neki, hogy "jegyezd meg, Spawn, hogy most már csak egy ivadék vagy"; egyszerűbb lett volna, ha mondjuk Ikrára fordítják a Spawnt, annak sincs kevesebb értelme. A seregben volt is egy Ikra becenevű arc, aki bármikor elmehetne képregényfigurának.
A Spawnnak az sem lehet a legnagyobb baja, hogy nem igazán ütősek a trükkök (amit magyarul speciális effektusnak hívnak),
a szörnyetegek nem mozognak
sokkal hitelesebben, mint egy fekete-fehér Godzilla vagy a Jurassic Park hüllői. Spawn palástja szépen lobog, a többi mutatványt ezerszer láttuk már Terminátorokban, videójátékokban és Postabank-reklámokban. Jellemző, hogy a mellettem ülő célcsoport-képviselő a film teljes terjedelme alatt mindössze egyszer hördült fel, hogy "azannya".
Egy ennyire gyenge filmet megmenthetnének a poénok, ezt azonban nem teszik. Verekedés közben: "Na, téged már a Vészhelyzet összes orvosa se rak össze" és hasonlók, az egyetlen morbidan ötletes kivételről a fordító gondoskodott. A Bohóc ekképp csúfolja az összeégett szereplőt:
"Na mi van, Kozma atya?!"
Todd McFarlane képregénye, a Spawn állítólag vezeti az Egyesült Államok eladási listáit. Nem értem. Olyan, mint egy Batman, csak rosszabb. Hol vannak azok az irtózatosan brutális képregényfigurák, akiket csak GWAR-lemezborítók kísérőfüzeteiben látok? Akiknek helikopter-géppuska a bal kezük, és szétmarcangolás közben orálisan elégítik ki az áldozataikat? Vagy csak a filmesek cseszik el? A Frász Bírót is hazavágták, addig ügyeskedtek, amíg valahogy pozitívvé ragozták, valószínűleg ugyenez a betegség kínozza a Spawnt is, ezért nem tudott mit kezdeni a sztorival a dramaturg, már amennyiben volt ilyen beosztású alkalmazott.
A filmzenének egyetlen funkciója van: mézesmadzag szegény hülye heavy metal-rajongóknak, a filmben viszont alig hallható. A Marilyn Manson a stáblista alatt szól, a Prodigy több helyütt is hallható, de azt tényleg bárhova be lehet nyomni. A Metallicát és Henry Rollinst egyáltalán nem tudtam kiszúrni, pedig valószínűleg sokkal több Metallica- és Rollins-lemezem van, mint Spawnnak. A Slayer, az igen, három másodperc erejéig, sok-sok előtérzajjal, még a riff sem kivehető.
Tartozom az igazságnak annyival, hogy a filmet a Cineplex Odeon nevű intézményben néztem meg. A Cineplex Odeonban hat terem van, telefonvonal viszont csak egy vagy annál is kevesebb, kb.
nulla egész négy tized:
jegyet foglalni csak az tud, akinek nagyon ráér a titkárnője. Jegyet, ugye, azért foglalunk, hogy ne kelljen túl korán odamenni. A Cineplex Odeon három pénztárral bír, ha jól számoltam. Ezek közül egyben volt jele életnek egy Spawn-szerű leány formájában, aki nemrég jöhetett egy marsi kőzettel, mert kicsit ingerülten magyarázta el, kezdés előtt fertályórával érkezni már késő, a jegyem bizony odalett. Ad másikat, de csak az első öt sorban van hely, ami, ugye..., mondja, és úgy néz, mintha az első öt sorban ülnének az evezősök. Mindezt nem részleteztem volna ilyen kimerítően, ha a teremben nem tapasztalom, hogy a nézőtér közepén a legjobb helyek üresek. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy anarchista mozilátogatók kis csoportja megszerezte a legjobb jegyeket, majd a vécében rituálisan elégette azokat, mielőtt elkezdődött az előadás. Kettes számú megfejtés: ez a szerencsétlen, mísz hülye ott a pénztárban büntetésből nem adta oda az én félretett jegyemet, meg még gondolom, másokét: tanuljuk meg, hogy kezdés előtt fél órával, sőt háromnegyed órával ide kell jönni a jegyért, nem őrizgetjük itt a világ végéig. Na most pénztárosnők ritkán tűnnek ki kezdeményezőkészséggel: valószínűleg megmondták neki, hogy a Pólus Center amúgy is lágerszerű házirendjével harmonizálandó itt is rendnek kell lenni. Hogy kik mondták neki, nem tudom, valószínűleg ugyanazok, akik megrendelték azokat az üléseket, amikben (a Corvinnal ellentétben) nem lehet elférni, és ahol az italtartóba nem lehet beleállítani az ásványvizes pikszist, mert a pereme túl alacsony, az alja pedig nem sima, hanem két keresztlécből áll, hogy az üveg biztosabban felbillenjen, fantasztikus! Gyerekek, kár volt ennyit agyalni, el van boronálva, többet nem megyek a Cineplex Odeonba.
- winkler -
Spawn, színes, szinkronizált, amerikai, 1997; rendezte: Mark A. Z. Dippé; fényképezte:Guillermo Navarro; látvány:Industrial Light & Magic; szereplők:John Leguizamo, Michael Jai White, Martin Sheen; bemutatja a Flamex
