Film: Kalamitás a kekszshopban (Woody Allen: Süti, nem süti)

  • - turcsányi -
  • 2001. december 6.

Zene

Van ez a figura, egy konkrét ready-made, a szűk hely és az egyszerűség kedvéért: a Woody Allen, ki ne látta volna legalább néhányszor. W. Allen a filmkészítő hol olyan filmet készít, ami direkt erről a figuráról szól, hol meg olyat, aminek van valami története, és abba van belerakva ez a figura, pontosabban ennek valamilyen - szinte minden esetben: erősen csonkolt - kópiája. Ne szépítsük, legtöbbször a kópiának csak a csetlés-botlás marad az eredetiből; mondd már: azon is lehet elég sokat nevetni.
Van ez a figura, egy konkrét ready-made, a szűk hely és az egyszerűség kedvéért: a Woody Allen, ki ne látta volna legalább néhányszor. W. Allen a filmkészítő hol olyan filmet készít, ami direkt erről a figuráról szól, hol meg olyat, aminek van valami története, és abba van belerakva ez a figura, pontosabban ennek valamilyen - szinte minden esetben: erősen csonkolt - kópiája. Ne szépítsük, legtöbbször a kópiának csak a csetlés-botlás marad az eredetiből; mondd már: azon is lehet elég sokat nevetni.

Van még egy dolog ezzel a figurával. Egyszer megszereti az ember, aztán csinálhat bármit, a viszony marad. Például Woody A. a Süti után is érdekes lesz, maximum egyet-kettőt kihagy belőle az ember.

Még az is jó benne, hogy nem a konkurenciával kell méricskélni, hisz az nincs is, de ha lenne, akkor sem, csakis önmagával. Más, ha fanyalgunk; a mainstream akkor se érne a közelébe, ha néha akadna közt dicsérendő darab. Egy kategória, mint az ajtók a szülőotthonban.

Az emberiség két nagy álma

1. Sok pénz.

2. Olyan filmet csinálni, ami amikor elkezdődik, és utána is egy kis ideig ilyen, aztán hirtelen, és ha lehet váratlanul, egyszer csak olyan. Ha a finálé meg amolyan, az már csak hab a tortán, a maximalizmus maga.

Woody Allen most mert nagyot álmodni, s mi lett belőle? Semmi különös, a Süti nézhető, helyenként kacagtató és végtelenül lapos.

Az első film egy burleszk, Woody benne a cseplin, aki tudja, hogy kell az ilyet csinálni, gyorsan, és annál jobb, minél több benne a balfék. W., a nyugdíjközeli, rövid nadrágos mosogatófiú, tekintet nélkül arra, hogy mi épp most estünk át az Alagút című film fáradalmain, bankrablást tervez ütődött kamerádjai karéjában. Átássák magukat nyomorultak a szomszédos üzlethelyiségből a bankba, sokat nevettünk már ilyesmin, most meg pláne, ám végig ott van a levegőben, hogy ez így, másfél óráig nem mehet. Bár ment volna. Mert mindeközben a fedőszervként működő kekszkimérés felvirágzik és többet fial, mint az alagút egyre távolabbi túlvége.

Az alagút végén: sötétség

Beüt a keksz, a vállalkozás világméretűvé duzzad, és kezdődnek a bajok, a másik film, színre lép Hugh Grant, megkockáztatom, hogy ő még csak-csak, ám kirendeződnek - egy-egy cégvezetői státussal végkielégítve - a tettestársak. Kirendeződnek, ez így túl szép, Woody egyszerűen megfeledkezik három szereplőjéről, középfajú honi amatörizmusokban szokás az ilyesmi. Mi történhetett, kioldódott a büfékocsin a kézifék, és mint fantomjárat, addig bolyong New York utcáin, míg ki nem fogy a sör? Tudja az ördög, mindenesetre kár értük.

Kivált azért, mert ami következik, hogy is mondjam: úrhatnám polgár ultra light, bár a szereplők folyton a Pygmaliont emlegetik. Az ilyen, új gazdagok a régiek között típusú kavarásban az alapfelállás általában, hogy a zsöllyében ülők hovatartozásuk és esetleges szimpátiáik hátszelétől hajtva röhöghetnek. Csakhogy Jean-Baptiste kultúrafogyasztói nem azon a bolygón éltek, mint a mozizók, és erről Allen is hallhatott már harangozni, neki kéne mégis üzenni, hogy mely társadalmi csoportozat szereti legjobban a filmjeit. Nyilván az, amelyik leginkább szeretné magát kívül tudni bármilyen aklon is.

Így aztán minden marad olyan mélységesen érdektelen, mintha mindez direkt lenne. Mintha azért lenne ilyen fene halvány, fene ötlettelen, fene közhelyes ez az egyébkén jóval hosszabb második film, mert van a főszereplőnek egy, a maga módján mégiscsak nagyon vicces magánszáma benne (az ékszercserés besurranás), nehogy arról bármi is elterelje a figyelmet, hát nem is.

A vége az, ami csak lehet, hisz az efféle sztorikból csak egyfelé van kijárat, tárgyalása így fölösleges.

Summa summarum: Woody tegyen bármit is, király. Ezúttal a félszemű multiplextöltelékek között, Chaplin se nagyon lenne máma különb nála.

- turcsányi -

Ui.: 1. Magyar cím: nem süti.

2. Hogy W. A.-t az utóbbi időkben nem szokás szinkronizálni: süti. Sőt ez a legjobb az egészben.

Small Time Crooks; színes, feliratos, amerikai, 2000, 94 perc; írta és rendezte: Woody Allen; fényképezte: Zhao Fei; szereplők: Woody Allen, Tracey Ullman, Hugh Grant, Elaine May; forgalmazza a Budapest Film

Korai öröm

Kis tehén

Van a mozimániásoknak egy jelentősebb, nosztalgiára felette hajlamos csoportozata. Ezek mindig nyavalyognak valamiért. Miért csuktak be a periféria kis bolhásai, miért nincs filmhíradó, miért nincs kísérőfilm, miért nem fűrészporból fonják a perecet.

Most örülhetnek, Woodyt kisfilmmel adják (mellesleg a múltkor tárgyalt Reménytelen gyilkosokat is, egy másikkal.)

De örülhetnek a többiek is, hiszen a kettőpercnyi hosszúságú Kis tehén telitalálat. Zenés rajzfilm, nem több, mint egy jól elmesélt vicc, s nem kevesebb, mint profin kivitelezett előjáték az élet egy másik területén.

Még a Süti főcímét is végigröhögték rajta a népek. Klassz volt, érdemes megjegyezni az alkotókat.

Kis tehén, cell animáció, 2 perc; rendező: Igor Lazin; zene: Kollár László; gyártó: MyFilm

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”