Film: "Kamaszútra" (Obadia-Chervier: Rózsatövis)

  • Kempf Zita
  • 2001. szeptember 13.

Zene

Már-már azt hinni, hogy az Államok csak túlfejlett tinédzsereket termel. Felettébb mozgalmas és emlékezetes tavalyi nyarak egész során át láthattuk, hogy arrafelé nincs tizenéves kilencven alatti mellbőséggel. Hogy a blúzokat nem gombolhatta ki, akadt rendező, aki a kelleténél mélyebb dekoltázst vágatott rájuk, mikor egy komisz viharkabátost engedett a lányokra méretes teknőcbelezővel. (Nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal...) Aki nem pont erre gondol, mikor azt kérdi, mi van a ruha alatt, és beéri kevésbé materiális magyarázattal, az jobban teszi, ha például francia nyelvterületen kutakodik. A Rózsatövis című filmben a nyelven kívül egyéb szervek is előkerülnek, de csak sorjában. Obadia és Chervier rendezők a jelek szerint nem gondolják, hogy a szex a két legnemesebb összetételével kezdődne. Abban azonban ők sem bíznak, hogy felnőttektől fognak bármit is megtudni, ezért oknyomozásukkal minden dolgok gyökeréig, a kamaszkorig hátrálnak. A főcím az első aktus előtti nyolcvanötödik percben jelenik meg, majd indul a visszaszámlálás. A stopper a szereplők fejében egyre hangosabb. A fiúk sürgetnék az időt, de hát a civilizáció fiatal szülöttei ők, van még egy olyan tévképzetük, hogy a nőt nem lehet csak úgy megragadni. Jöjjön hát az udvarlás, a végcéltól szigorúan nem elszakadva, sőt azt sűrűn emlegetve (ne tűnjön az ember élhetetlennek a csaj előtt). Köreikben a szeretkezés még magányos tevékenység, kiterjesztett maszturbáció.
Már-már azt hinni, hogy az Államok csak túlfejlett tinédzsereket termel. Felettébb mozgalmas és emlékezetes tavalyi nyarak egész során át láthattuk, hogy arrafelé nincs tizenéves kilencven alatti mellbőséggel. Hogy a blúzokat nem gombolhatta ki, akadt rendező, aki a kelleténél mélyebb dekoltázst vágatott rájuk, mikor egy komisz viharkabátost engedett a lányokra méretes teknőcbelezővel. (Nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal...) Aki nem pont erre gondol, mikor azt kérdi, mi van a ruha alatt, és beéri kevésbé materiális magyarázattal, az jobban teszi, ha például francia nyelvterületen kutakodik. A Rózsatövis című filmben a nyelven kívül egyéb szervek is előkerülnek, de csak sorjában. Obadia és Chervier rendezők a jelek szerint nem gondolják, hogy a szex a két legnemesebb összetételével kezdődne. Abban azonban ők sem bíznak, hogy felnőttektől fognak bármit is megtudni, ezért oknyomozásukkal minden dolgok gyökeréig, a kamaszkorig hátrálnak. A főcím az első aktus előtti nyolcvanötödik percben jelenik meg, majd indul a visszaszámlálás. A stopper a szereplők fejében egyre hangosabb. A fiúk sürgetnék az időt, de hát a civilizáció fiatal szülöttei ők, van még egy olyan tévképzetük, hogy a nőt nem lehet csak úgy megragadni. Jöjjön hát az udvarlás, a végcéltól szigorúan nem elszakadva, sőt azt sűrűn emlegetve (ne tűnjön az ember élhetetlennek a csaj előtt). Köreikben a szeretkezés még magányos tevékenység, kiterjesztett maszturbáció.

A testiség moziügyi kezelése

jól mutatja, hogyan válik ellenkező előjelűvé valami csupán attól, hogy egyre nagyobb porciókat mérnek belőle. A tömegtermelésben finomkodó aktusok mellékszálként oldalognak még szerelmes filmeknél is. Odabiggyesztik, mintha tartanának a mellőzés következményeitől, bár láthatólag a filmes gyakran maga se tudja, mi célt szolgál a nagy nekivetkezés. Amúgy is frusztrált lakosságunk ezer meg ezer, végtelenségig nyújtott, tárgyalásba át nem csapó előjátékot nézhetett már végig, tévében nem folyik ily direkt fehérneműreklám. Egy-egy száj kilométereket tesz meg azonosíthatatlan testrészeken szánkázva, miközben lágy (értsd: semmitmondó) zene nyom el minden természetes hangot. Hogy a szexualitás szerepeltetése sokszor mennyire funkciótlan, az kiderül a menekülőre fogott vágásból, ami igyekszik a két pillanat közé ékelődni, amikor a résztvevők nyála már elapadt, de genitáliáik még szétválaszthatók. A következő kockán a redőnyön átszökő sugarak mutatnak rá a lényegre, a férfivállon pihenő, kevéssé zilált, inkább jól sminkelt fejre. A közhelyfilmezés szabályai szerint szeretőkre sose virrad esős nap.

Ki tudja persze, mi a jobb, a szexus prűd tálalása vagy az arra adott válasz, amely szerint a cél szentesíti a nyers behatolást. Több mint harminc éve jelent egyet a hatásgyakorlás a megbotránkoztatással, ennyi idő elég volt ahhoz, hogy egész generációkat neveljen át. Nemrég még számottevő esemény volt, ha művészember a színpadon pisilt, ma klisészámba megy. Igaz, a kiválasztás és az ürítés még mindig erősebb tabu, mint a nemi tevékenység kommunikálása. Ezért nehéz egy-két eredeti gondolatot keresztülverni az elolvadt gátakon. Az alkotó nem ütközik ellenállásba, nem alakul ki konfliktus, oda a katarzis.

Soha ilyen jó helyzetben nem volt a visszafogott filmes stílus, áramütések után a halk szó jobban stimulálja az agyat. Ez a film szexuális téren végez nagytakarítást. "vatosan lépked az elhasznált helyiségben, ablakot nyit, beengedi a friss levegőt. A vörös selyem ágyneműt tisztítóba adja, Strausst a zálogba, a műpéniszekből és valódi ostorokból nem rak máglyát, mert nem dramatizál, csak barna nejlonba kötve dobja fel a távolodó kukás platójára. Minden készen áll, a szoba üres, működik a zuhany, és van meleg víz, jöhet két tinédzser. Egy fiú és egy lány (annyi eltévelyedéspárti mozi után vissza a természethez).

Két idétlen kamasz, Roudoudou és Romain. Sehol egy gyanús mozdulat, egy szorongáskeltő tekintet, még a felnőttek is csak a sótartóért nyúlnak. A szülőkkel mindenről lehet beszélni, és minden praktikus kérdésként merül fel, nem áll össze ideológiává. Azért esik szó a szexről, mert a tejbegrízről is beszélnek, nem azért, mert ezek szabadelvű családok. Ennek ellenére a téma csupa izgalom és aggodalom a fiatalok számára. A film első felében lánygondokat láthatunk, a hősnőnek nem nő a melle, aztán meg felemásra sikerül. Kamerát hurcolva keresi mások szexuális életének nyomait, és minél többet tud, annál kevesebbet ért. Csak abban biztos, hogy mielőbb meg kell kezdenie e tolakodó cselekmény gyakorlását, mert az maga a megváltás, hiszen midenki arról beszél. Romain szintén úgy véli, a szexhez képest minden más időpocsékolás, akinek nője nincs, nem ember.

"Ez nem a te napod"

- mondja neki barátja, miután rókázás közben fejbe találják focilabdával. E mondat lehetne a mottó: a film olyan napokon játszódik, amelyek nem az övéik, nem jön a nagy esemény. Amikor meg igen, akkor törnek össze mindketten. Azt kell látniuk, hogy a szex az emberiség nagy önbecsapása, az ember nem veszti el még a fejét se, nemhogy az eszméletét. Sőt a többiek sem ettől lettek felnőttek. A sok aktusmenedzser maga sem teljes meggyőződéssel állt be a kánonba, csak nem merte megvallani a valót. Az összeomlás azonban a feloldozást is magával hozza. Megtapasztalják, hogy a szexualitás lehet megalázó is, sírnak, dühöngenek, világgá mennek, és a téma soha többé nem lesz olyan fontos, mint tizennégy évesen. Megkönnyebbülést a szerelem hoz, vagy amit legalább úgy hívhatnak, amibe a végére csak sikerül belesodródniuk. A nézőnek is megvan a jutalma, majd száz percet nézett végig, mindegyik a nemiségről beszélt, mégsem kellett feszengenie. A kamera nem ragadta meg a legkisebb ürügyet - öltözés, fürdés -, hogy a céltalanság látszatát keltve ugyan, de csak odatévedjen kamaszmellekre és nemi szervekre. Abban a pillanatban persze bánjuk, de hosszú távon még megköszönjük.

Kempf Zita

Du poil sous les roses, feliratos, francia, 2000, 85 perc; rendező: Agnés Obadia és Jean-Julien Chervier; forgatókönyv: Agnés Obadia és Jean-Julien Chervier; operatőr: Marie Spencer; főszereplők: Julie Durand és Alexis Roucout; a Mokép Rt. bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.