Régis Wargnier ím visszatér régi sikerei színhelyére. Nem épp Indokínára gondolok - bár az is visszajátszik a filmben -, hanem egy sokkal nagyobb országra, a giccs határtalan birodalmára. A történet amúgy nem lépi túl egy bulvárra való szerelmi háromszög kereteit, de a rendező jól érzékelte, hogy az ilyesmivel ma már nem lehet kasszát dönteni. Alaposan feltuningolta hát a mindhalálig szerelmes férj és a kikapós asszonka esetét. Először is mögéje vetítette a legújabb kori francia történelem valahány mozgalmas fordulóját, aztán végigtologatta a színpadot a világ érdekesebb helyein. Ehhez kifejezetten jól jött a katonaférj, aki végigszolgálta előbb a második világháborút, utána a megszállt Berlinben teljesített szolgálatot, ahonnét Indokínába, Szíriába, majd Algériába szólította a haza. Felesége hol vele volt, hol meg nem, hol megcsalta, hol meg nem, de többnyire azért igen. Közben nem volt rossz asszony ez a Jeanne, szerette az urát, a gyerekeket, csak a vérinek nem tudott parancsolni. Van ilyen.
Nagy titokban aztán szerelembe esett egy Matthias nevű német fiatalemberrel, küzdött az érzés ellen, mondta is neki, hogy ne írjon több levelet, elváltak örökre. Mindhiába, a harmadik gyerek, hogy, hogy nem, feltűnően hasonlított Matthiasra. Egymásra is találtak ismét, de a gonosz család elválasztotta őket. Jeanne hősiesen elfojtotta magában a vér szavát, és egészen Damaszkuszig menekült a szent családdal. Ottan került sor egy ókori rommező nagyszabású díszletei között a két férfi véres párharcára, melynek Jeanne vetett végett, midőn egy eredeti ókori kődarabbal fejbe sújtotta hites urát. Ebből már komoly házassági válság lett, amely elől a férj egy újabb frontra távozott. Jeanne és Matthias még húzta egy darabig, aztán elváltak útjaik.
A drámai végkifejletet már nem látjuk, narrátor tudósít róla, hogy Jeanne egy szép napon fuldokolni kezdett újságolvasás közben, és egy hónap leforgása alatt elvitte egy rejtelmes kór, amely előtt értetlenül álltak az orvosok. A háborúból megtérő férj aztán rátalál az inkriminált újságra, benne Matthias halálhírével. A férj nem ismerhette ugyan szép Ilonkát, mégis élt a gyanúpörrel, hogy Jeanne a szerelemtől hajlott sír felé.
A magyar néző higgadtan veszi tudomásul ezt a bejelentést, legfeljebb azt nem érti, hogy miért így utólag kell értesülnie a halálos nagy szerelemről, ahelyett hogy az író megírta, a rendező megrendezte volna. Régis Wargnier az Egy francia nőben Emmanuelle Béart-ral cserélte fel a francia mozi nagyasszonyát. Béart ifjú és szép, mint a nyíló rózsa, az Isten is jókedvében teremtette, csak nem színésznőnek. De ez az Egy francia nőben alig tűnik föl.
- borz -
Bemutatja a Metropolis Film. Látható július 25-27-ig este 8-kor a Hunnia moziban.
