Azok az ötvenes évek! Kenyérjegy és lódenkabát, hat-három és Rákosi pajtás, épülõ-szépülõ szocialista városok és zakatolás. Koltai Róbert, mint arra már a Csocsó, avagy éljen május 1-je! címû filmje is bizonyíték, meglehetõsen vonzódik az érához - új mozijában is visszatér hozzá: az emberöltõnyit átfogó történet java része ekkor játszódik.
A Világszám! amolyan újrahasznosított anyag Koltai rendezõi pályáján: míg a Csocsóba az Ámbár tanár úr épült bele, a Világszám!-ba a Szamba során szerzett tapasztalatok. Ha a cirkusz tematika eddig nem is volt jelen életmûvében, a vidéki színház, a vidékiszínész-lét buktatóit, kínos helyzeteit, mindennapjait részletesen tárgyalta már elõbb említett filmjében.
Nincs is ezzel semmi baj. Koltai elsõ rendezése óta (Sose halunk meg) megbízhatóan szállítja a közönségfilmeket (opusainak látogatottsága ritkán esik százötvenezer nézõ alá); az ötvenes évek, a színház, az iskola, az érzelmesség, a tágabb értelemben vett mester-tanítvány viszony, a színészközpontú rendezés, a hangsúlyos filmzene a direktor mozijainak sajátossága. Hogy egyes filmjei éppen jobban, mások pedig rosszabbul sikerülnek, arányok kérdése. Most jól adagolta az összetevõket, kifogásként egyedül a film számomra kissé túlsúlyban lévõ dalbetéteit hozhatom fel (az egyik fõszerepet alakító Tóth Orsolyától a tankot vezetõ orosz katonákon át a bárzongorista Dés Lászlóig majd mindenki dalra fakad a filmidõ alatt).
A történet valamikor a múlt század elején veszi kezdetét. Bodrogi Gyulának, a cirkuszi bohócnak (õ is énekel) kétpetéjû ikrei születnek: Dodó, Gáspár Sándor (szintén danol) és Naftalin, Koltai Róbert (õ is többször rázendít). Ketten hivatottak folytatni a családi hagyományt, aminek eleget is tesznek, cirkuszmûvészek lesznek. Az eleje fõcím profin fogja át a pergõ éveket, vagyis az elõzményeket - a valódi konfliktus egy balsikerû fellépéssel veszi kezdetét, melynek következménye, hogy Dodó politikai fogolyként a börtönben, Naftalin pedig kellékesként egy vidéki színháznál találja magát.
A film a Grimm-mesék hagyományait látszik folytatni; az egymástól elszakadt ikerpár külön, lélekben mégis együtt éli az életét, és sosem adja fel a reményt, hogy valaha újra találkozzon. Az esélyt az '56-os forradalom kirobbanása hozza meg a számukra, amikor is a zûrzavarban Naftalin elindul a Nyírségbõl Budapestre, hogy kiszabadítsa a bátyját. A mini road movie alatt találkozik Réti Pipitérrel, a szökött intézeti lánnyal (Tóth Orsolya), akivel szoros barátságot köt, és aki segít neki ikertestvérét kiszabadítani.
Lévén Koltai filmje a hangsúlyt nem annyira a szatirikus éllel bemutatott (kultúr)politikára, mint inkább az emberi kapcsolatokra, a testvéri szeretetre, a férfi-nõ viszonyra helyezi, a film kitûnõ lehetõséget nyújt a színészeknek, hogy megcsillantsák tehetségüket. 'k pedig élnek is ezzel - Gáspár Sándor ismét bebizonyítja, hogy az egyik legjobb magyar filmszínész, Tóth Orsolya könnyedén látszik kitörni a Mundruczó-fétisszínésznõ szerepkörbõl (Koltaival a mozi legemlékezetesebb páros jeleneteit hozzák össze), Györgyi Anna rendkívül meggyõzõ a szerelmes mûlovarnõ szerepében, és a mellékszereplõkre sem lehet panaszunk, Jirí Menzeltõl kezdve Elek Ferencen át Tordy Gézáig, hogy csak párat említsünk közülük.
Koltai új filmje mese felnõtteknek, vállalható, szórakoztató mozi. Egyértelmû bizonyítéka annak, hogy a nemzet "illetékes elvtársa" az évek során filmrendezõvé érett.
Hungler Tímea
A HungariCom bemutatója
