Film: Mint kábeltévés szombatokon (Tudom, mit tettél tavaly nyáron)

  • - legát -
  • 1998. április 16.

Zene

A rémfilmek velejárója, hogy az aktuális szörny mindig valamiféle vidám fiatalokból álló társasággal próbálkozik, többnyire sikerrel. Unalmas szombat éjjeleken elég csak egy pillantást vetni valamelyik kábeltévé műsorára, egészen biztos, hogy nevenincs fiatal amerikai színészek szinkronizált sikolyától lesz hangos a lakás, felidézve a nyolcvanas évek videós hőskorszakát, amikor még a módosabb házibulikon volt penzum egy-két ilyen - akkor még hangalámondásos és katasztrofális képminőségű mocsok - megtekintése.

A rémfilmek velejárója, hogy az aktuális szörny mindig valamiféle vidám fiatalokból álló társasággal próbálkozik, többnyire sikerrel. Unalmas szombat éjjeleken elég csak egy pillantást vetni valamelyik kábeltévé műsorára, egészen biztos, hogy nevenincs fiatal amerikai színészek szinkronizált sikolyától lesz hangos a lakás, felidézve a nyolcvanas évek videós hőskorszakát, amikor még a módosabb házibulikon volt penzum egy-két ilyen - akkor még hangalámondásos és katasztrofális képminőségű mocsok - megtekintése.

A mozik egészen mostanáig elálltak az ilyen jellegű munkák forgalmazásától, hála és köszönet érte, ám a múlt héten megtört a jég, valami szörnyűség történt, szó szerint. Bemutatták a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című ifjúsági rémkalandfilmet.

Kamaszkoruk utolsó közös nyarát tölti két frissen érettségizett pár, szépek, egészségesek, illatosak, és ami a legfontosabb, tudják, mi a céljuk. Zsíros kis karrier, mi lenne más? Színésznő, focista, jogász, bankfiú akarnak lenni, ki nem? Innen a húszon is olyan öntudatosak, mint amilyen csak a munkásosztály tud lenni romantikus szocialista dolgozatokban, sőt még annál is jobban! Az ilyenekből lesznek később a Pat Batemanek, csakhogy itt most nincs később, mivel romantikus vízparti alkoholizálásuk egy cserbenhagyásos gázolással ér véget. Még szép, hogy ijedtükben vízbe dobják áldozatukat. Tiszta sor, nem is lenne semmi baj, de egy év elteltével rosszra fordulnak a dolgok, felbukkan egy viharkabátos fickó, kezében jókora halászkampóval, és eleinte az őrületbe kergeti, később lazán lemészárolja a felelőtlen ifjak közül azokat, akik a legkevésbé rokonszenvesek. A maradékok meg a viharkabátost ölik meg imbolygó sajkán, odakint a nyílt tengeren. A happy endet persze beárnyékolja, hogy a rém csak egy kicsit hal meg, nem egészen. Valószínűleg azért, hogy ha ne adj´ isten, elkészítenék a film folytatását (mondjuk Tudom, mit tettél tavalyelőtt nyáron címmel), a szerzőknek ne kelljen valamiféle metafizikus csavarral magyarázni az újabb epizódot.

Egy ilyen történet kitalálása nem lehetett több rutinmunkánál, biztosan vannak olyanok, akik naponta csinálnak három hasonlót. Jim Gillespie rendező tehát nem éppen eredeti klisékkel próbál szerencsét. Ugyanazokkal a sablonokkal, amelyeket annyiszor, de annyiszor láthattunk már az olyan olcsó kis vackokban, amiknek a címe a legtöbbször úgy kezdődik: pokoli, halálos vagy éppen veszélyes. A különbség legfeljebb annyi, hogy valamivel több pénzt sikerült összekalapoznia a produkcióra, amiből helikopteres felvételekre, szélesvászonra meg dolby sztereó hangzásra is futotta, de jó színészekre már nem. A forgatáson minden bizonnyal olyan felszólító mondatok hagyták el a lelkes rendező fejét, mint: "most nagyon féljetek!", "most egészen rettegjetek!", "most szarjatok be a borzongástól!" és hasonlók, de az ifjú hősök valahogy csak a némafilm hagyományait felelevenítve képesek az ilyesfajta művészi megformálásra. Színészi munkájuk, pontosabban nagy-nagy rettegésük úgy 1932 táján ment ki a divatból. Ezzel aztán el is intézik a film "üzenetét", ami ugyebár az volna: "Kedves néző, légy szíves összeszarni magad a film alatt, álmatlanul vagy rémálmoktól gyötörve forgolódni a puhapihésben a film után, és nem elfogadni édességet idegenektől!"

Na, ez az, ami hiányzik a filmből, és innentől kezdve felesleges bármit is mondani. Legfeljebb annyit, hogy ha részeg kamaszok engem gázolnának el, majd dobnának vízbe, az eset után valószínűleg én is előszedném a padlásról a nagypapa kisbaltáját.

- legát -

I Know What You Did Last Summer, színes, feliratos, amerikai, 1997, 104 perc; rendezte: Jim Gillespie; fényképezte: Denis Grossan; szereplők: Jennifer Love Hewitt, Sarah Michelle Gellar; az InterCom filmje

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.