Film: Naturalizmus (Vecsernyés János: Kvartett)

  • - csont -
  • 2002. április 25.

Zene

A Spiró György Kvartett című drámája alapján készült mozidarab inkább tévéjáték, mint valódi film. Négy közepesen megírt figura, Feleség, Öreg, Nő, Vendég, és négy jó színész, Molnár Piroska, Lukáts Andor, Bertalan Ágnes, Blaskó Péter alkotja ezt a két furcsa párt.

A Spiró György Kvartett című drámája alapján készült mozidarab inkább tévéjáték, mint valódi film. Négy közepesen megírt figura, Feleség, Öreg, Nő, Vendég, és négy jó színész, Molnár Piroska, Lukáts Andor, Bertalan Ágnes, Blaskó Péter alkotja ezt a két furcsa párt.Spiró György ifjúkora nagy, látomásos történelmi drámái után már jó ideje az úgynevezett "Zeitstück" műfajában dolgozik: aktuális problémák, korfestés, naturalizmus, az élet prózája. A Kvartett éppen ilyen darab. Sajgó problémát érint: a Vendég hazajön Amerikából, hogy meghálálja gyermekkori ismerősének, az egykori pufajkásnak élete egyetlen jótettét, a jelenleg egy lerobbant lakótelepen élő Öreg 1957 januárjában ugyanis figyelmeztette a Vendéget, szökjön meg küszöbön álló letartóztatása elől. A disszidens Vendég virággal érkezik, kocsit, hitelkártyát hoz ajándékba a családnak. Ám itt jön a fordulat: az Öreg nem akarja megismerni azt, akit egykor megmentett, egyszerűen letagadja a múltját, és visszautasítja a jótéteményeket. Inkább szarházinak tetteti magát, csak hogy hűnek bizonyuljon az Eszméhez.

Kicsit tézisszerű a felállás, ami önmagában nem lenne baj, ám az már probléma, hogy az író nem sokat tesz feloldása érdekében; nem plasztikusan kidolgozott drámai személyeket, de sokkal inkább beszélő fejeket látunk. A Vendég eleinte joviális, zavartan barátságos, később laposan unalmas; az amerikai életformáról, az önző pénzvilágról előadott monológjai közhelyesek. Elmondja, hogy magányos, frusztrált, ám ezek csak szavak, belőlük mégsem ismerjük meg, ki is ez az ember, mitől szenved: Blaskó Péter hálátlan szerepet kapott. Molnár Piroskának se sok játszanivalót írt Spiró, műveletlen, kissé bizalmatlan prolifeleség, folyvást szvettereket köt, legfőbb gondja a mákos tészta megmelegítése. Nyilvánvalóan szereti félőrült férjét, az Öreget, de hogy mi áll e szeretet vagy kitartás hátterében, azt egyik alkotó sem köti a néző orrára, így aztán nem kötheti Molnár Piroska sem. Az Öreg már hálásabb szerep, de itt is csak közhelyekbe ütközünk. Szenvedélyes munkáspárti ez az egykori pufajkás, de Lukáts Andor szerint a szenvedélyt csak emelt hanggal (vulgo: üvöltéssel) ábrázolhatja egy színész. Csendesebb pillanatai az emlékezetesek: amikor a Füzetről mesél, amelybe hetente háromszor másolja be a könyvtárban a régi Népszabadságot, így akarván megőrizni a múltat, vagy arról, hogy ő nem lehet hűtlen a régi "szakikhoz", ezért is utasítja el a Vendég ajándékait. Itt komoly kérdéskört fogott meg az író, de nem volt ereje, türelme, szíve becsületesen kidolgozni. Még ennél is fölületesebben hagyta magára a Nő alakját. Bertalan Ágnes mindent megtesz, hogy bemutassa ezt a kiégett, pénzsóvár, középkorú asszonyt, aki kapásból képes kiszámítani, hogy napi árfolyamon hány forint tízezer dollár. Mindent megtesz a színésznő, de nagy igyekezetében olykor túlságosan is karikatúraszerűre veszi szerepét, bár a nézőknek háttal elmondott cigarettás monológja így is emlékezetes marad.

Recenzens mindvégig úgy beszélt e filmről, akárha színdarab lenne. Tudatosan. Ugyanis tévéjátéknak látta Vecsernyés János filmjét, és ezt a legkevésbé sem megrovóan mondja. Egyetlen nyomorúságos lakótelepi konyhában játszódik az egész mű, és ez fölöttébb intimmé, kamarazene-szerűvé teszi a komponálást. Ilyenkor megnő a közeli képek jelentősége, és Vecsernyés él a lehetőséggel, az emberi arcot, az apróbb gesztusokat, az alig észlelhető rezdüléseket állítja a középpontba, s ez olykor szép pillanatokat teremt. A film éppen akkor válik kínossá, amikor filmszerű akar lenni, amikor kimegy a konyha szűk teréből, és felidéz bizonyos emlékképeket: a régi focizást, a kőbányai házat vagy a New York utcáin közönyösen áradó tömeget. Ezek illusztrációk, mégpedig a roszszabbik, a szájbarágós fajtából.

Mégsem érdektelen mozi. A benne lévő, mondjuk így, igazságszeretet megóvja attól, hogy értéktelen legyen. Sok ilyen film kellene, de azért gondosabb kidolgozásban. Várjuk ki a végét.

- csont -

Színes magyar, 90 perc; rendező: Vecsernyés János; operatőr: Márton Balázs; szereplők: Bertalan Ágnes, Blaskó Péter, Lukáts Andor, Molnár Piroska; forgalmazza: Filmplus

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.