Film: Rajongóknak (Francis Ford Coppola: Apokalipszis most - rendezői változat)

  • - legát -
  • 2003. szeptember 4.

Zene

Francis Ford Coppola: Apokalipszis most (rendezői változat)

Francis Ford Coppola: Apokalipszis most (rendezői változat)

Régóta tudjuk, a filmesek mind egy szálig hibátlan, jóravaló művészemberek, akik kizárólag nagyszerű alkotásokat jegyeznének, ha nem állna a háttérben, csattogó ollóval kezében maga a sátán, vagyis a producer. Hiszen ki más lehetne a celluloid lucifere, mint ez a köpcös, cilinderes, szivarozó burzsuj, a Nagy Népbutító, aki foggal-körömmel ragaszkodik a dollárkötegekkel teli zsákhoz, és semmi, de semmi más nem érdekli.

Egy igazi producer azonban nem csak csattogtatni tud, sokkal rafináltabb trükkökre is képes. Rájött például arra, hogy a tizen-huszonéves sikerfilmeket újra elő lehet venni egy kis digitális kozmetikát követően, vagy ami még ennél is hatásosabb: ún. rendezői változattal. Ha jól emlékszem, a Szárnyas fejvadász volt az első ilyen fecske, azóta pedig minden évre jut valami a régi, hősi termésből. (Milyen érdekes, hogy a bukott filmek rendezői változatával soha nem találkozunk!)

Idén a többórányira duzzadt Betty Blue című szupergiccs után máris itt az újabb, jóval nagyobb és komolyabb falat, az Apokalipszis most. Coppola 1979-es rémlátomása forradalmi volt a maga idején, sőt műfajteremtő, hiszen ennek (és Michael Cimino Szarvasvadásza) nyomán vette kezdetét a vietnami lelkiismeret filmipara, ami mára épp olyan populáris hollywoodi sztereotípiává vált, mint a western.

Az Apokalipszis most kétségkívül klasszikus darab, noha az ominózus, Walkürök lovaglásával feldobott helikopteres támadást leszámítva - ami valószínűleg kötelező tananyag mindenütt - legfeljebb arra emlékszünk, hogy ebben a nagyon hosszú filmben csak mennek-mendegélnek egy hajóval, miközben Willard százados (Martin Sheen) nagyon komoly arcot vág. És persze felejthetetlen az a megsemmisítésre váró Kurtz ezeredes (az XXXL-es Marlon Brando), ahogy sejtelmes fényekben (és izzadságban) úszik, míg a végén le nem vágják.

Nem hiszem, hogy az ötven perccel (!) hosszabb rendezői változat után komolyabban felül kellene bírálni ezt a visszaemlékezést. Csak most nem 150, hanem 200 percig tart a csordogálás, miközben olyan jeleneteket tekinthetünk meg, melyek teljességgel fölöslegesek, nem leszünk sem okosabbak, és a film sem válik teljesebbé. (Olyan az egész, mint amikor egy régi lemezt újra kiadnak, és bonus trackként még hozzácsapnak néhány olyan dalt, ami nem véletlenül nem került fel az eredeti albumra: csak a rajongók örömére.) Az "új" Apokalipszisben kapunk egy kis dugást, franciázást (gall telepeseket), ópiumpipát és egy kevés pluszszörföt, a nagy rejtély - hogyan, pontosabban miért lett bálvány, valójában miért zseniális az elmebeteg közhelyeket mantrázó Kurtz ezredes - nem derül ki most sem.

A film - pontosabban a DVD, mivel a Művész mozit leszámítva lemezről vetítik az Apokalipszis mostot - megtekintése után az a rossz érzésünk támadt, hogy a rendezői változat elkészítésekor Coppola nem töltött igazán sok időt a vágószobában. Beérte annyival, hogy egy szakemberre bízta a felhasználatlan nyersanyagot, a végeredményt látva pedig nyugtával dicsérte a lángoló dzsungelre bukó napot. Nem úgy, mint 1979-ben. Ne feledjük ugyanis, hogy Coppola nemcsak rendezője és társ-forgatókönyvírója, hanem producere is volt a filmnek. Vagyis már az eredeti változat idején az ő kezében volt az olló.

- legát -

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.