A britek jól állnak: minden évre jut náluk legalább egy igényes, hazai gyártású blockbuster mozi. Kritikust és (nagyobb) közönséget egyszerre vonzó. Ez derék, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az itteni sikerekre az amerikai filmipar azonnal felfigyel, s az új tehetségeket (mint Danny Boyle-t vagy az Alul semmit jegyző Peter Cattaneót) rendre magukhoz csalogatják a hollywoodi cukrosbácsik. De feneketlen a zsák alja, a nagy-brit film -egyelőre - bírja utánpótlással.
Bizonyságul rá itt a legfrissebb darab, a tavalyi Sundance (ennek csupán bizarr konzekvenciái miatt van jelentősége, erre még visszatérek) egyik felfedezettje, A nő kétszer után a tavalyi év második legsikeresebb filmje Angliában. A brit neopulp, mondják angolszász kritikusai. Nos, pulp helyett - annyi ilyen volt már -inkább konyhai realizmussal elővezetett farce, szerencsénkre.
A szó mindkét értelmében gyilkos tempójú, tekervényes és fineszes sztori egy halom pénz, két antik flinta és egy rakás fű körül bonyolódik, az East Enden, a londoni alvilág telephelyén. A pályáját tévérendezőként kezdő, e nagyjátékfilmmel debütáló Guy Ritchie (jegyezzük meg ezt a nevet) arról a környékről készítette filmjét, melyet a legjobban ismer: 15 évesen kimaradt az iskolából, ezután kezdte tanulmányozni az Egyesült Királyság legalját. Jó munkát végzett, a végeredmény maga a vérvelő, s - így, messziről nézve - igen autentikusnak tetszik.
A cselekmény java része eredeti helyszíneken játszódik, emellett a miliő hiteles megfestése érdekében a rendező nagy alapossággal járt el a szereplőgárda összeállításakor is. Egy sereg igazi nehézfiút, egykori bűnözőt is meghívott filmjébe, néhány tehetséges, de mostanáig névtelen színész mellett olyan figurákra is szerepet osztott, mint a Baptista Henryt játszó, a forgatás után röviddel elhalálozott Lenny McLean - valamikor profi bokszoló, később a szervezett bűnözés hírhedt figurája, a néhai Kray fivérek kebelbarátja - vagy a Nagy Christ alakító, nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozó szereléseiről nevezetessé lett exfutballista, mára médiasztár Vinnie Jones.
A Két füstölgő puskacső a tehetségtelenség komédiája, a figurák: változatok az idiotizmusra. A legnagyobb fiúk is kiscsoportosok, ez a mese csak kretént és kreténebbet ismer. A történet bonyolódásával aztán majd mind befarcol (farce-ol?, maradjunk stílben), az a maroknyi kispályás síber, néhány rokonszenvesebb köcsög meg úgyis túléli. Noha a film alig két órája alatt többen hullanak el, mint Ritchie nem egy, tengerentúli, "ponyvában" utazó kollégájának egész eddigi életművében összesen, mégis - mert ritkán látjuk élesben a trancsírt, vérpatron pedig úgyszólván egyetlen sem durran - a gyomrom a röhögéstől, nem az undortól rázkódik. Minden és mindenki megkapja, ami neki jár: a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak pláne, mi több, a dramaturgiai vargabetűk is ravaszul megtalálják a helyüket.
A Két füstölgő puskacső delikátum a vizualitás szintjén is. Guy Ritchie, le nem tagadhatná, színszűrőfüggő rendező, egynemű a kolorit, a képek jószerivel három színből - a fekete, a szépia és mérgeszöld -, illetve azok árnyalataiból állnak össze. Költséges technikai megoldásokra nem futotta a szűkös költségvetésből, de ez nem is baj, hiszen itt a legelemibb trükkök - képkimerevítések, a kavarodós-csavarodós jelenetekben gyorsított és lassított felvételek, dőlt kameraállások stb. - bőségesen elegendőek némi tudattáguláshoz. Merthogy mindez bő humorral, tűhegyesre fent gegekkel, verbálisan színesen (a figyelmes és bizonyos szintű nyelvi alapvetéssel már bíró néző angol szókincse egy kisebbfajta szótárnyi anyaggal bővülhet a vetítés végére) és ütős zenei aláfestés mellett szólal meg.
Végül a szomorú epilóg. A Sundance-t már említettem. Az egyik vetítésen jelen volt Tom Cruise is, s ott melegében meg is vette az amerikai remake számára a film jogait. Elképzelhető, mi kerekedik majd ebből: Ritchie filmjét meg kell nézni, mielőtt nem késő. A Két füstölgő puskacső hamisítatlan low-budget darab - nem kis részben ebben áll bukéja és bája, rendezőnk a szükségből kovácsolt erényt -, másfél millió dollárból hozták ki. Cruise filmjeihez ennyiből gyártanak le reklámpólókat és baseballsapkákat a stáb tagjai számára.
Tosoki Gyula
A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (Lock, Stock And Two Smoking Barrels), színes, feliratos, angol, 1998, 105 perc; szereplők: Jason Flemyng, Dexter Fletcher, Nick Moran, Jason Statham, Steven Mackintosh, Vinnie Jones, Sting; fényképezte: Tim Maurice-Jones; zene: David A. Hughes és John Murphy; írta és rendezte: Guy Ritchie; az InterCom bemutatója
