Film: Rövidnadrágos bűnözés (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső)

  • Tosoki Gyula
  • 1999. május 27.

Zene

A britek jól állnak: minden évre jut náluk legalább egy igényes, hazai gyártású blockbuster mozi. Kritikust és (nagyobb) közönséget egyszerre vonzó. Ez derék, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az itteni sikerekre az amerikai filmipar azonnal felfigyel, s az új tehetségeket (mint Danny Boyle-t vagy az Alul semmit jegyző Peter Cattaneót) rendre magukhoz csalogatják a hollywoodi cukrosbácsik. De feneketlen a zsák alja, a nagy-brit film -egyelőre - bírja utánpótlással.

A britek jól állnak: minden évre jut náluk legalább egy igényes, hazai gyártású blockbuster mozi. Kritikust és (nagyobb) közönséget egyszerre vonzó. Ez derék, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az itteni sikerekre az amerikai filmipar azonnal felfigyel, s az új tehetségeket (mint Danny Boyle-t vagy az Alul semmit jegyző Peter Cattaneót) rendre magukhoz csalogatják a hollywoodi cukrosbácsik. De feneketlen a zsák alja, a nagy-brit film -egyelőre - bírja utánpótlással.

Bizonyságul rá itt a legfrissebb darab, a tavalyi Sundance (ennek csupán bizarr konzekvenciái miatt van jelentősége, erre még visszatérek) egyik felfedezettje, A nő kétszer után a tavalyi év második legsikeresebb filmje Angliában. A brit neopulp, mondják angolszász kritikusai. Nos, pulp helyett - annyi ilyen volt már -inkább konyhai realizmussal elővezetett farce, szerencsénkre.

A szó mindkét értelmében gyilkos tempójú, tekervényes és fineszes sztori egy halom pénz, két antik flinta és egy rakás fű körül bonyolódik, az East Enden, a londoni alvilág telephelyén. A pályáját tévérendezőként kezdő, e nagyjátékfilmmel debütáló Guy Ritchie (jegyezzük meg ezt a nevet) arról a környékről készítette filmjét, melyet a legjobban ismer: 15 évesen kimaradt az iskolából, ezután kezdte tanulmányozni az Egyesült Királyság legalját. Jó munkát végzett, a végeredmény maga a vérvelő, s - így, messziről nézve - igen autentikusnak tetszik.

A cselekmény java része eredeti helyszíneken játszódik, emellett a miliő hiteles megfestése érdekében a rendező nagy alapossággal járt el a szereplőgárda összeállításakor is. Egy sereg igazi nehézfiút, egykori bűnözőt is meghívott filmjébe, néhány tehetséges, de mostanáig névtelen színész mellett olyan figurákra is szerepet osztott, mint a Baptista Henryt játszó, a forgatás után röviddel elhalálozott Lenny McLean - valamikor profi bokszoló, később a szervezett bűnözés hírhedt figurája, a néhai Kray fivérek kebelbarátja - vagy a Nagy Christ alakító, nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozó szereléseiről nevezetessé lett exfutballista, mára médiasztár Vinnie Jones.

A Két füstölgő puskacső a tehetségtelenség komédiája, a figurák: változatok az idiotizmusra. A legnagyobb fiúk is kiscsoportosok, ez a mese csak kretént és kreténebbet ismer. A történet bonyolódásával aztán majd mind befarcol (farce-ol?, maradjunk stílben), az a maroknyi kispályás síber, néhány rokonszenvesebb köcsög meg úgyis túléli. Noha a film alig két órája alatt többen hullanak el, mint Ritchie nem egy, tengerentúli, "ponyvában" utazó kollégájának egész eddigi életművében összesen, mégis - mert ritkán látjuk élesben a trancsírt, vérpatron pedig úgyszólván egyetlen sem durran - a gyomrom a röhögéstől, nem az undortól rázkódik. Minden és mindenki megkapja, ami neki jár: a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak pláne, mi több, a dramaturgiai vargabetűk is ravaszul megtalálják a helyüket.

A Két füstölgő puskacső delikátum a vizualitás szintjén is. Guy Ritchie, le nem tagadhatná, színszűrőfüggő rendező, egynemű a kolorit, a képek jószerivel három színből - a fekete, a szépia és mérgeszöld -, illetve azok árnyalataiból állnak össze. Költséges technikai megoldásokra nem futotta a szűkös költségvetésből, de ez nem is baj, hiszen itt a legelemibb trükkök - képkimerevítések, a kavarodós-csavarodós jelenetekben gyorsított és lassított felvételek, dőlt kameraállások stb. - bőségesen elegendőek némi tudattáguláshoz. Merthogy mindez bő humorral, tűhegyesre fent gegekkel, verbálisan színesen (a figyelmes és bizonyos szintű nyelvi alapvetéssel már bíró néző angol szókincse egy kisebbfajta szótárnyi anyaggal bővülhet a vetítés végére) és ütős zenei aláfestés mellett szólal meg.

Végül a szomorú epilóg. A Sundance-t már említettem. Az egyik vetítésen jelen volt Tom Cruise is, s ott melegében meg is vette az amerikai remake számára a film jogait. Elképzelhető, mi kerekedik majd ebből: Ritchie filmjét meg kell nézni, mielőtt nem késő. A Két füstölgő puskacső hamisítatlan low-budget darab - nem kis részben ebben áll bukéja és bája, rendezőnk a szükségből kovácsolt erényt -, másfél millió dollárból hozták ki. Cruise filmjeihez ennyiből gyártanak le reklámpólókat és baseballsapkákat a stáb tagjai számára.

Tosoki Gyula

A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (Lock, Stock And Two Smoking Barrels), színes, feliratos, angol, 1998, 105 perc; szereplők: Jason Flemyng, Dexter Fletcher, Nick Moran, Jason Statham, Steven Mackintosh, Vinnie Jones, Sting; fényképezte: Tim Maurice-Jones; zene: David A. Hughes és John Murphy; írta és rendezte: Guy Ritchie; az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.