Film, színház, muzsika - Michael Radford: A velencei kalmár (film)

Zene

Biztos, ami biztos, már a főcím előtt ott díszeleg öles betűkkel szedve a szerző világmárkákkal vetekedő neve: William Shakespeare's The Merchant of Venice. Kevesek kiváltsága az ilyen elsőség, Hitchcockon és Tarantinón kívül hirtelenjében nem is ugrik be senki más, aki ilyen sokra vitte volna a Paradicsommal határos filmiparban.

Biztos, ami biztos, már a főcím előtt ott díszeleg öles betűkkel szedve a szerző világmárkákkal vetekedő neve: William Shakespeare's The Merchant of Venice. Kevesek kiváltsága az ilyen elsőség, Hitchcockon és Tarantinón kívül hirtelenjében nem is ugrik be senki más, aki ilyen sokra vitte volna a Paradicsommal határos filmiparban. Ekkora népszerűség esetén számos érv - elmaradt jogdíjak begyűjtése, médiaszereplések stb. - szól a feltámadás mellett, mielőtt azonban a neves szerző úgy döntene, hogy szívesen ünnepeltetné magát a filmgyár büféjében, jobb, ha még időben szólunk: a csinnadratta és hajbókolás többnyire nem annyira Shakespeare zsenijének, mint inkább a Shakespeare-felhasználó celluloidhírességeknek, a veretes szövegnek való heroikus nekigyürkőzés tényének szólnak. Nagy a verseny a nagymonológokért, de - akárcsak egy Woody Allen-produkcióban - a szövegmorzsákra is hétpróbás hírességek várnak: átutazott már a shakespeare-i színpadon Mel Gibson és Keanu Reeves is, a díszgyürkőzők között pedig ezúttal Al Pacinót és Jeremy Ironst találjuk; előbbit a zsidó uzsorás Shylock, utóbbit a kölcsönhöz folyamodó keresztény kalmár, Antonio szerepében. Meg kell hagyni, mindketten derekasan állják a próbát, s látható megkönnyebbüléssel veszik, hogy a szövegmondás nehézségein túl nem kíván tőlük - ahogy azt mostanában nem egy friss feldolgozás esetében tapasztalhattuk - extra mutatványokat, táncoskomikusi vagy akrobata erőfitogtatást a szerep. Michael Radford régi újdonsága, hogy nem hangszereli át, nem alakítja saját képére a drámát: az angolosan iskolázott rendező elsősorban kor- és szöveghűségben utazik, azaz inkább a színdarabhoz gyárt - igen mutatós - képeket, mintsem önálló mozifilmet forgat. Ennek is megvannak a maga előnyei, nem utolsósorban az, hogy e rendezői módszer jóvoltából egy jegy áráért rögtön két, egymás mellett békésen megférő, ám egymással csak ritkán érintkező filmet kapunk. A filmszerűbb film - amúgy iskolatévésen - a korabeli Velence látképét kínálja: a pazar palotabelsők és a baljóslatú gettóvilág díszletei mellett az arcul köpött uzsorások és fintorgó nemesek, a dorbézolók és feslettek, az üzletelők és imádkozók teljes statisztériáját. Tetőtől-talpig jelmezesen, de e szép, mozis valóságtól teljesen függetlenül közlekednek a pazar díszletben Shakespeare szereplői, akik körül, akár tetszik, akár nem, amint monológjukba kezdenek, színpaddá zsugorodik a játéktér. Vélhetően éppen ez a szűkebb, színpadi valóság az, amire egyes, színészi ambíciókkal is megvert sztároknak annyira fáj a foguk, s Radford kívül mozi - belül színház produkciójában Pacino és Irons (illetve a kisebb szerepek kisebb sztárjai) is biztonságban, ám mégis a nagy nyilvánosság előtt szavalhat. Minthogy az antiszemitizmus gyanúját, mely e híresen sokat zsidózó darabbal szemben néhanapján fel szokott merülni, Radfordnak már a bevezető szöveg segítségével sikerül elhárítania, színészeinek tényleg nem lehet másra gondja, mint hogy letegyék a shakespeare-i mestervizsgát.

Az SPI bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.