Filmzene: Párosával (September Songs - The Music Of Kurt Weill)

  • 1998. március 12.

Zene

"Pokolba az utókorral" - fakadt ki Kurt Weill egy alkalommal. "Addig akarom hallani a zenémet, amíg élek." Máskor meg azt mondta: "Attól még nem rossz egy zene, hogy populáris." Alighanem arról folyhatott polémia, hogy a klasszikus végzettségű mester számára nem degradáló-e, hogy kabarékban játsszák a dalait. Meg hogy ehhez mit szól az ő akadémikus nagyérdeműje.

"Pokolba az utókorral" - fakadt ki Kurt Weill egy alkalommal. "Addig akarom hallani a zenémet, amíg élek." Máskor meg azt mondta: "Attól még nem rossz egy zene, hogy populáris." Alighanem arról folyhatott polémia, hogy a klasszikus végzettségű mester számára nem degradáló-e, hogy kabarékban játsszák a dalait. Meg hogy ehhez mit szól az ő akadémikus nagyérdeműje.

Weill igazáról ma már nehéz lenne önismétlés nélkül írni, inkább azokra terelem a szót, akiknek - lám, "akarata ellenére" - a reneszánszát "köszönheti". Hal Willnerre mindenekelőtt.

Willner tribute-albumok producereként híresült el; az 1985-ös Lost In The Stars című Weill-lemez előtt Nino Rota és Thelonious Monk, később Charles Mingus előtt tisztelgett. Olyan kerek lemezek ezek, amelyek az elejüknél kezdődnek, és ott fejeződnek be, ahol végük van. Willnernek producerként nem kevésbé markáns a stílusa, mint ha a feldolgozandó darabok társszerzője lenne. A fogásai közé tartozik például, hogy szokatlan kontextusokat teremt: avantgárd - s jobbára ismeretlen - dzsesszzenészeket állít énekes popsztárok mögé, mondjuk Michael Stipe-ot, Debbie Harryt vagy Natalie Merchantet összeboronálva a Knitting Factoryvel. Ha sarkíthatnék kicsit, azt mondanám, az imént említett reneszánszban a jelentősége alig marad el Weillé mögött. A Lost In The Stars: The Music of Kurt Weill - előadói között: Sting, Marianne Faithfull, John Zorn, Lou Reed, Carla Bley, Tom Waits, Dagmar Krause, Charlie Haden - sikere hívta életre Marianne Faithfull zömmel Weill-dalokból álló 20th Century Blues albumát, és ugyancsak ez volt az a lemez, amit a kanadai Larry Weinstein September Songs címmel filmre álmodott. Amikor Faithfull Bécsben járt (MaNcs, 1996. április 11.), utalt rá: Willner szülei Auschwitzban ismerkedtek meg, s bár erről nem beszéltek sosem, Willnert mégis üldözte a nácizmus emléke; talán ezért is érzett elkötelezettséget a fasizmus elől menekült Weill muzsikája iránt.

Hát így. Ami pedig Larry Weinsteint illeti, mondom, mihelyst meghallotta a Lost In The Starst, egyszersmind egy filmet látott, amit történetesen ő rendezett... ha végül kilenc év múltán is. Innen már csak három esztendő kellett, hogy kijöjjön a zenéje lemezen, illetve még három hónap, hogy kapható legyen nálunk. (A film egy gyárcsarnokban játszódik, megidézve mintegy a Koldusopera 31-es német filmváltozatának hangulatát. Böhöm hangszórók mondják fel Weill pályafutásának legfontosabb adatait, ezeket illusztrálják a szóban forgó dalok feldolgozásai.)

Weinstein bölcs pasas: esze ágában sem volt rivalizálni Willnerrel, inkább a részvételét, áldását kérte. A két lemezen így nagyjából ugyanazokat a dalokat hallhatjuk - egyfelől. Ugyanakkor mások és másképpen - ugyanazt a számot csak Lou Reed (September Songs) és Charlie Haden (Speak Low) engedhette meg magának, de alig ismerni rá, semmi vész - adják elő, így elkerülhetővé vált az a csapda, hogy a September Songs a Lost In The Stars kopírjának tűnjék. A film dokumentarista áramlatából beúsznak Bertolt Brecht (Mack The Knife) és Kurt Weill (Speak Low) archívjai is, továbbá Weill felesége, Lotte Lenya (Pirate Jenny) és Teresa Stratas (Youkali Tango; Surabaya Johnny) is előkerül.

A többiek közelibb barátaink. Nick Cave (Mack The Knife), P. J. Harvey (The Ballad of the Soldier´s Wife), David Johansen (Alabama Song), Elvis Costello (Lost in the Stars), a Persuasions (O Heavenly Salvation), Betty Carter (Lonely House), Mary Margaret O`Hara (Don´t Be Afraid) és William S. Burroughs (What Keeps Mankind Alive?) - mintha mindannyian ugyanabból a köpönyegből bújtak volna ki.

Amit Willnernél korábban jeleztem, itt is áll. Cave-et a Spanish Fly kíséri, Costellót a Brodsky Strings Quartet, Burroughst Anthony Coleman. P. J. Harvey és Lou Reed mögött sem a szokásos arcok. Abba pedig, hogy melyik lemez jobb, hiba volna belemenni. Nagyon jók külön-külön, együtt meg még jobbak szerintem. Ahogyan párosával szép, nem? Weill és Brecht, Willner és Weinstein, film és zene, pop és dzsessz, elit művészet és plebejus. - Kurt Weill a maga és az utókorában is.

Marton László Távolodó

September Songs - The Music Of Kurt Weill, Sony, 1997

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.