Koncert

Filmzeneszerző a hangversenypódiumon

Rózsa Miklós: Sinfonia concertante

  • Csengery Kristóf
  • 2018. április 14.

Zene

Az 1983 óta Franciaországban élő, kolozsvári születésű hegedűművész és karmester, Csaba Péter, a MÁV Szimfonikusok művészeti vezetője invenciózusan és igényesen irányítja az együttest, amely immár hatodik évadát tölti a keze alatt, nem állva meg a fejlődésnek azon az útján, amelyen néhány évvel korábban, egy hasonlóan igényes, nagy formátumú és lelkes muzsikus, Takács-Nagy Gábor kezdeményezésére indult el.

Csaba Péter leleményes, újat kereső és összefüggéseket megvilágító gondolkodásmódjának szép példája volt a zenekar legutóbbi koncertje, amelyet a 19. és 20. század zenéjének szenteltek, s amelynek műsorán egy ritkaság is helyet kapott.

A hangversenyen két romantikus mű foglalta keretbe a közelmúlt képviseletében megszólalt darabot – de ez sem akárhogyan történt: a két 19. századi opus ugyanis azonos évben keletkezett. Mind Mendelssohn Hebridák-nyitánya (op. 26), mind Berlioz Fantasztikus szimfóniája (op. 14) az 1830-as év termése. Különleges, izgalmas periódusa ez a romantikának: két évvel korábban még élt Schubert, még egy évvel korábban halt meg Beethoven, karnyújtásnyira vannak még a kései bécsi klasszika olyan mesterművei, mint Beethoven utolsó kvartettjei vagy az 1824-es IX. szimfónia. Érdekes megfigyelni, mire képes ebben az időszakban az európai modern zene – végtére is ezek a művek az akkori modernség dokumentumai –, és ezt nagyon frappánsan reprezentálja a Hebridák „színes, szélesvásznú” tájköltészete, a maga pasztelltónusokhoz társított ellenpontjával és folthatásokra építő hangszerelésével, no meg Berlioz egészen más világa, a maga groteszk és félelmetes árnyalatokban bővelkedő, szélsőségesen romantikus hőskultuszával és vérpadot-boszorkányt vizionáló álomtörténetével.

Csaba Péter vezénylése a két műben a romantikus kifejezésmód más- és másféle lehetőségeit aknázta ki: Mendelssohnnál a lágyságot érzékeltette, az egymás mögött kinyíló hangzáshorizontok harmóniai távlatait mutatta fel és a sejtelmesség atmoszféráját teremtette meg, míg Berlioznál bátran mert nyers és vad lenni, nagymértékben építve a mű kontrasztokban gondolkodó dramaturgiájára, valamint a zenetörténetben addig nem ismert színkombinációk és hangszeres effektusok (fúvós glissando!) hatására. Technikai kivitelezés szempontjából egyik előadás sem volt teljesen makulátlan: apróbb felületességekre felfigyelhettünk itt-ott, ugyanakkor mindkét produkció egészét egyértelműen az igényesség konstruktív szelleme uralta, és mindvégig ihletett, szenvedélyes zenélés tanúi lehettünk.

A műsor csemegéjét persze a középső szám kínálta: Rózsa Miklós (1907–1995) Sinfonia concertante (op. 29) című kettősversenye hegedűre és csellóra. Rózsa érdekes alakja a magyar zeneszerzés történetének. Hamar elhagyta hazáját, lipcsei és párizsi tanuló­évek után érkezve Londonba, ahol a Korda fivérekkel kialakult kapcsolata meghatározta későbbi sorsát: filmzeneszerző lett, karrierje 1940-től már a film fellegvárában, Hollywoodban teljesedett ki. Ő volt az amerikai filmzene második nagy, klasszikus európai iskolázottságú generációjának legfőbb képviselője – az első a nála tíz esztendővel idősebb Erich Wolfgang Korngold, aki bécsi utóromantikusból vált a filmvászon történéseinek hangillusztrátorává. Rózsa filmzeneszerzői karrierjét 17 (!) Oscar-jelölés, 3 Oscar-díj és számtalan világsikerű film aláfestő zenéje jelzi. Az 1966-ban kiadott Sinfonia concertante Jasha Heifetznek és Gregor Piatigorskynak készült, ezúttal pedig Baráti Kristóf és Várdai István szólaltatta meg. Fölényes technikai biztonságú, rendkívül színgazdag és igen erőteljes karaktervilágú előadásuk tökéletesen felszínre segítette a mű legizgalmasabb tulajdonságát: a jellegzetesen illusztratív, ábrázoló szellemű (ha úgy tetszik, még a koncertműfaj keretei között is „filmzenei”) megnyilatkozások keveredését a félreismerhetetlenül magyar hanggal – Bartók stílusának egyértelmű hatásával.

Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 8.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.