magyarnarancs.hu: A Figaro házassága volt az első opera, amit rendezőként és egyben karmesterként színpadra állított, s ezután csupa operai ínyencséggel szolgáltak: Falstaff, Orfeo, Pelléas – bizonyára kihagytam pár címet. Az ősszel induló évadban az Ariadné Naxos szigetén következik. Miért erre esett a választás?
Fischer Iván: Ez a zseniális opera évtizedek óta kedvencem. A tragédiát és a komédiát keveri benne Richard Strauss és librettistája, Hugo von Hofmannsthal. Bátor terv, de a két műfaj organikusan egymásba simul, az eredmény csodálatos.
magyarnarancs.hu: Az operát Richard Strauss Az úrhatnám polgárhoz írt zenéje vezeti majd fel. Mi köze a kísérőzenének és az operának egymáshoz?
FI: Strauss és alkotótársa eredeti elképzelése az volt, hogy Moliére színdarabja (Hoffmanstahl adaptációjában), valamint az Ariadnéról szóló opera egyetlen estén hangozzon el, de ebből teljes kudarc lett. Főként azért, mert a háromórás színdarab és a másfél órás opera egymás után túl hosszú, nem bírta a bemutató közönsége. A szerzőpár erre kitalálta azt az elmés megoldást, hogy az operát egy prológus vezesse be, amiből kiderül, a színtársulat miért adja elő a vígjátékot és a tragédiát egyszerre. A gazdag háziúr dönt így, mert nincs idő: mindjárt kezdődik a tűzijáték. A megoldás bravúros, de engem az eredeti koncepció új adaptációja érdekel, mi a szünet előtt Strauss Az úrhatnám polgár-szvitjét adjuk elő, koreográfiával. Ez teljesen új változat lesz.
magyarnarancs.hu: A jövő évadban a Fesztiválzenekar bemutatja az ön hegedűversenyét is. Egykori csellistaként miért éppen erre a hangszerre komponálta?
FI: Tizenöt-húsz évvel ezelőtt kezdtem el komponálni, és a legtöbb darabot énekhangra írtam: köztük három operát. Csak néhány hangszeres művem van. A kérdésére nem tudok magyarázatot adni, talán a hegedű hangfekvése érdekelt, ami közel áll a női hanghoz.
magyarnarancs.hu: A hegedűverseny Bach emlékére készült. Hommage a nagy zeneszerző előtt?
FI: Inkább paródia. Bach régi francia táncokból komponált szviteket, amiket az őkorában már nem táncoltak. A gavotte, bourrée, gigue, rigaudon, talán nosztalgiát ébreszthettek az idősebb hallgatókban. Ennek a nosztalgiának mai adaptációja az én művem témája. A Táncszvit nevű hegedűversenyben lesz bossa nova, ragtime, tangó, boogie-woogie.
magyarnarancs.hu: A mű szólistája a fiatal ukrán hegedűművész, Diana Tiscsenko lesz. Mi kelti fel a figyelmét egy hangszeres előadóban?
FI: Csakis a zenei tehetség. Diana a Krímből származó ukrán művész, ennek azért lesz jelentősége, mert az Európai Hidak Fesztiválon együtt muzsikál majd az Európai Unió Ifjúsági Zenekarával és velünk.
magyarnarancs.hu: A Budapesti Fesztiválzenekarnak évek óta van egy korhű hangszereken játszó régizenei együttese. Egy-két évtizede a barokk vagy akár a reneszánsz zenét leginkább mai hangszereken adták elő, mára viszont szinte elvárás a barokk hangszer. Mit gondol a kérdésről?
FI: Én sokkal megengedőbb vagyok. Szerintem a korhű hangszereken tapasztalatot lehet szerezni, mert a hangszer megtanít a stílusra. Ha valaki barokk hegedűn, fuvolán vagy natúrkürtön játszik, kinyílik számára egy világ, megérzi ennek a zenének a lényegét, és automatikusan elsajátítja a hangzás és az artikuláció sokszínűséget. Lassan másfél évtized eltelt, mióta a Fesztiválzenekar muzsikusai korhű hangszereket vettek a kezükbe, sokan azóta is szeretik, várják ezeket az alkalmakat. De nem gondolom, hogy az eredeti hangszer használata kötelező. A napokban például modern hangszereken adtuk elő a Máté-passiót, már azért is, mert modern betétek szerepeltek benne.
magyarnarancs.hu: Távol tartotta magát a Zeneakadémia rektorválasztása körüli botrányos eseményektől, nem nyilvánított véleményt, pedig biztosan sokak kíváncsian várták volna. Miért?
FI: Keveset tudok az egyetem ügyeiről.
Az én szívügyem a kodályi örökség, az, hogy mi történik a zeneiskoláinkban. Kodály is azt érezte a legfontosabbnak, hogy háromtól tizenkét éves korig tanuljanak meg a gyerekek kottát olvasni, hangszeren játszani és mindenekelőtt kórusban énekelni.
magyarnarancs.hu: Ön szerint ebben nem állunk elég jól?
FI: Magyarország két fontos kincs birtokában van. Az egyik a Kodály-módszer, ami még működik néhány iskolában. A másik a zeneiskolai hálózat, ahol kiváló pedagógusok dolgoznak, és valóban szinte világelsők vagyunk a kicsik zenetanításában. Persze kopik ez, de nagyon kellene ezekre a kincsekre vigyázni. Az alapfokú oktatás minősége szerintem fontosabb, mint az, hogy ki vezeti a Zeneakadémiát, már csak azért is, mert tizennyolc éves korukig itthon vannak még a gyerekek, utána sok tehetség inkább a külföldi tanulást választja.
Operabemutatóval indul a Fesztiválzenekar következő évada
Jubileumi évada után komoly és könnyed, klasszikus és mai, magyar és nemzetközi szezonra készül a Budapest Fesztiválzenekar (BFZ). Az alaphangot Richard Strauss Ariadné Naxosz szigetén című operája adja meg, amelynek főszerepét Emily Magee alakítja. Az előadásnak Fischer Iván nemcsak dirigense, hanem társrendezője is lesz, a művet a kiváló színésznő és commedia dell’arte-specialista Chiara D’Annával közösen állítják színpadra. A magyar EU-elnökség időszakában a BFZ az Európai Unió Ifjúsági zenekarával közösen lép színpadra.
Fischer Iván két Mahler-szimfóniát is vezényel a 2024–25-ös évadban, a monumentális Másodikat a Nemzeti Énekkar közreműködésével, és a nevezetes Adagiettót is tartalmazó Ötödiket. Elismert, inspiráló és karakteres karmesterek érkeznek az együtteshez. Jakub Hrůša egy teljesen cseh programot vezényel, de visszatér Andrés Orozco-Estrada és Robin Ticciati is.
A nagyközönség április 3-tól vásárolhat bérleteket. Továbbra is lehet tisztán a Zeneakadémiára vagy tisztán a Müpába szóló bérleteket vásárolni, de megmaradtak a népszerű vegyesbérletek is. A következő évadban is folytatódnak a Kakaókoncertek, az Iván mesél sorozat és a nagyon népszerű Midnight Music koncertek is.
