Különleges koncertet adott a napokban a Budapesti Fesztiválzenekar. Bach Máté-passiójának mintegy fele szólalt meg a hangversenyen, de a nyitókórus után, a történet első kulcspontjánál rögtön beszúrtak egy odavágó, jelenünkre reagáló betétet, majd ismét Bach következett, és így tovább. Az eredmény: színes, utalásokkal teli, élő zenei reflexió a világra. A passió a Nyíregyházi Cantemus Kórus és válogatott nemzetközi szólisták előadásában szólalt meg. Jézus szerepét Peter Harvey öltötte magára, akinek alakítása a Times szerint megnyerő, a Guardian szerint árnyalt, a BBC Music Magazine szerint finom és emberi.
Az előadást teljes terjedelmében újra lehet hallgatni március 30-án éjfélig.
A Fesztiválzenekart Fischer Iván vezényli. Álljon itt még némi tudnivaló a karmester koncepciójáról.
A fennmaradt két Bach-passió egyikét, a protestáns egyházzene csúcspontjának tekinthető Máté-passiót ma gyakran pusztán zeneműként adják elő, pedig nagyon is alkalmazott zene volt, vagy ahogy Fischer Iván fogalmaz, „szellemi tartalmú rituálé”. Az 1727 nagypéntekjén bemutatott mű két része között nagyjából egyórás prédikáció hangzott el. A darabban található evangéliumi szövegek, a kor által jól értett zenei szimbólumok és a több ponton fellelhető kulcsszavak, amelyek összekötik a bibliai szövegeket Christian Picander költött verseivel és a korálok szövegeivel, mind azt mutatják, hogy ez a passió sokkal inkább tanítás, mint csupán zene. Tanítás részvétről és együttérzésről, vagyis kompasszióról.
Fischer Iván Amszterdamban már nagy sikerrel bemutatott elképzelése ehhez az eredeti gondolathoz csatlakozik. A Máté-passióból kimaradt jelenetek helyén olyan klasszikus vagy épp népzenei, jazz-, kórus- és filmbetétek szólalnak meg, amelyek mondanivalójukban találkoznak a bachi üzenetekkel. Ugyanaz a fogalom, több áldozat; egy este, több szenvedéstörténet – ez Fischer Iván szigorúan jelenre hangolt, folyamatosan változó koncepciójának lényege.
