Lemez

Mozart: Piano Trios

  • - csk -
  • 2019. december 14.

Zene

Idén februárban, a berlini Pierre Boulez teremben Daniel Barenboim, Michael Barenboim és Kian Soltani két estén megszólaltatta Mozart hat zongoratrióját. A hangversenyekről felvétel készült, ez jelent meg most lemezen – párjaként annak a korábbi CD-nek, amelyen ugyanez az előadógárda játssza Mozart két zongoranégyesét, kiegészülve Julija Dejneka brácsással.

A lemez meghatározó mozzanatai közé tartozik, hogy Barenboim hozzá igen közel álló társakkal kamarazenél, olyan családias légkörben, amely a produkciók profilján is egyértelműen kedvező nyomot hagy. A hegedűs a fia (Budapesten is járt már versenymű-szólistaként, kitűnő muzsikus, de nem az édesapja nagyságrendje, ez azonban itt és most egyáltalán nem érezhető), Kian Soltani pedig (akárcsak a korábbi lemezen Julija Dejneka) Barenboim híres zenekara, a West-Eastern Divan Orchestra oszlopos tagja, amúgy saját jogon is nagyszerű csellista és kamaramuzsikus, korábbi önálló lemeze is bizonyította ezt.

Fontos a felvételeken a nagy öreg és a fiatalok kölcsönösen inspiráló együttműködése; fontos, hogy a művek kronológiai sorrendben szólalnak meg, s így nyomon követhetjük a műfaj mélyülését, gazdagodását, kiteljesedését – de legfontosabb mégis az előadásmód varázsos természetessége és kiforrottsága, az a mindenfajta erőszaktól és kimódoltságtól mentes, sallangtalan egyszerűség, amely ugyanakkor könnyedséggel és eleganciával is párosul, és persze a kidolgozás makulátlan tökéletességét, a hangzás áttetsző jellegét sem hagyhatjuk említetlenül. Tisztaság, kiérleltség, egyszerűség – minden híven idézi Mozart szellemét.

Deutsche Grammophon, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.