A történelmi magazin ezúttal az 1956-os sortüzekkel foglalkozik kiemelten. Az öt tanulmány közül Kõ András és Szentkuti Károly írása a legnívósabb: elõbbi az Országház elõtti október 25-i, utóbbi a csaknem száz áldozatot követelõ október 26-i mosonmagyaróvári vérengzés körülményeit rekonstruálja. Kõ András dokumentumok és szemtanúk emlékezései alapján idézte meg a tragikus napot, s nemcsak arra keresi a választ, hogy pontosan kik is lõttek a Kossuth téri tömegbe (az oroszok), hanem arra is, hogy milyen megfontolások vezethették a tûzparancs valószínûsíthetõ elrendelõjét (Ivan Szerov tábornokot, a KGB elnökét), s hogy az addig történtek miként determinálták az eseményeket. Szentkuti egy túlélõ 1989-es visszaemlékezései alapján foglalja össze a Mosonmagyaróváron történteket; a szemtanú emlékeit olykor saját kutatásainak eredményeivel, olykor mások emlékeivel pontosítja vagy egészíti ki, e formai megoldással még érdekfeszítõbbé téve az alapból is izgalmas anyagot. Az 56-os sortüzek egyik szakértõje, Kahler Frigyes két cikket is jegyez: a sortüzekrõl írt összefoglalója halványabb a tematikus rész többi munkájánál (Kõ András vagy a salgótarjáni sortûzrõl cikket közlõ Á. Varga András szikár, de éppen ezért adekvát nyelvezetéhez képest Kahler mondatai érzelmileg olykor fölöslegesen túlfûtöttek), a kádári ellenforradalom egyik tipikus alakjáról, Gyurkó Lajos tábornokról írt miniportréja viszont telitalálat. A szám legterjedelmesebb tanulmányai ugyancsak a létezett szocializmust tárgyalják. Hantó Zsuzsa az árutermelõ (a Rákosiék által "kuláknak" bélyegzett) birtokos parasztság törvényi és fizikai megpróbáltatásait összegzi; munkája alapos és lendületes, nem az õ hibája, hogy Závada Pál Kulákprés címû alapmûvénél megrendítõbben nemigen lehet foglalkozni e témával. Majtényi Györgynek a szocialista elit kiváltságait tárgyazó, számos példával illusztrált írása pedig a szám legszórakoztatóbb közleménye.
66 oldal, 645 Ft
*****
