Freddie Mercury halálát követően a maradék hármak hetedhét műholdra szóló Queen-koncertet rendeztek a Wembley stadionban, ahol énekespótló énekesek sora lépett föl, Liza Minellitől Paul Youngig, Annie Lennoxtól Elton Johnig: boldog-boldogtalan, mindenki, aki számít. A monstre megemlékezésen kellemes meglepetések (Lisa Stansfield, George Michael) keveredtek kínos megnyilvánulásokkal (Robert Plant, Roger Daltrey), David Bowie elmondta a Miatyánkot, Axl Rose pedig divatba hozta a Kill Your Idol feliratú, fluoreszkáló Krisztus-fejet ábrázoló pólót. Az egész dolog leginkább arra volt jó, hogy a világ megkapja a Live Aid óta megszokott évi rendes szuperkoncertadagját, az "üzenet" - Freddie még ma is élne, ha a biztonságos szex híve lett volna - félúton elakadt; sokkal látványosabb volt, ahogy a világsztárok összeborulva éneklik, "we are the champions", a célközönség pedig sirathatta a nagy énekest, hogy kiesett ebből a bajnokságból.
A csillagszórós lelki terror természetesen CD-n, kazettán, kulcstartón és gyufaskatulyán is megjelent, a bevétellel az AIDS-kutatásra jótékonykodtak, nem csoda, hogy a megaakció néhány lelkes magyar fantáziáját is megmozgatta.
Frenreisz Károly volt az első, aki emlékezett egy jó nagyot. Az "ó, Freddie, mért mentél el, a show-nak folytatódnia kell" refrén méltán pályázhatott az év legszarabb rímpárja címre, ami, ismerve a hazai viszonyokat, tulajdonképpen sikerként is elkönyvelhető, mások viszont nem emlékdallal, hanem az "originál Queen"-t bemagolva próbálkoztak. A legmesszebbre
a Pitbull együttes
tagjaiból alakult Magyarországi Queen Emlékzenekar jutott, róluk már a Petőfi Csarnokban hosszú évek óta működő The Hungarian Queen Fan Club igazán elfogult rajongói is elismeréssel beszéltek. Az eddig fű alatt működő stréberek idén érezhették, hogy eljött az ő idejük, mivel 1996 az évfordulók éve, amit Freddie Mercury sem úszhatott meg. Idén lenne ötvenéves, éppen öt éve távozott: ennél aktuálisabb időpont nem lesz már ebben az évezredben, ha valaki Queen-emlékkoncertet akar rendezni.
Megtörtént.
November 24-én az E-klubban végre megdicsőülhetett a Magyarországi Queen Emlékzenekar meg egy rakás énekes, akik vették a bátorságot, hogy valami olyasmivel hozakodjanak elő, ami egy kicsivel több, mint néhány videóklipről lenyúlt olcsó gesztus. A szervezők ugyanis az emlékzenekar mellé a legváltozatosabb magyar Freddie-jelölteket szerződtették, panoptikumi figurákat, rockereket, diszkósztárokat vegyesen.
"Sajnos már öt éve... Pontosan 1991. november 24-én távozott Freddie Mercury, a rockzene és egyáltalán a szórakoztatóipar egyik legnagyobb alakja az élők sorából. Hihetetlen dolog bárki elvesztése, hát még egy ekkora világsztár tragédiája, akit rajongók millióinak szeretete övez(ett), annak ellenére, hogy tudtuk róla, nem épp a mindennapos közerkölcsök között élte életének legnagyobb részét. Ám zsenialitása, tehetsége és minden egyes színpadi megnyilvánulása feledtette azon cselekedeteit, melyeket földi léte alatt csakis a bulvárlapok mindenre elszánt tollforgató hiénái szimatolhattak ki." A koncertre invitáló szórólap valami eszméletlen takony rendezvényt sejtetett, ahol olyan közhelyek pótolják majd a hiányosságokat, amitől még Oszvald Marika is kellemetlenül érezné magát. A szirupos halottgyalázás azonban elmaradt, helyette
egy egészen korrekt rockkoncert
részesei lehettünk, ahol Szűcs Norbert gitárja majdnem úgy szólt, mint Brian May legendás barkácshangszere, Jankai Béla hozta az ismerős szintetizátor-hangszíneket, sőt az őszinte lelkesedés még a nyilvánvaló alibiket is megbocsáthatóvá tette. A zenekar tudta, hogy a közönség tudja, jókora kimosolygások jelentették a konspirációs kamut, a beindulásnak mégsem ártott. Szerencsére a fellépő énekesek is tudták, az lesz a legjobb, ha nem erre az estére időzítik a magyar rock and roll-forradalom meghirdetését, mindenki megpróbált diszkrét maradni. Saját képességeihez mérten próbálkozott Homonyik Sándor és Kalapács József, Mr. Basary és Takáts Tamás. Demeter György a Bulldózerből és Sipos Péter az Irigy Hónaljmirigyből igazán nagyszerű dolgokat produkáltak, mégis a nagy meglepetést Császár Előd és Márton Csaba felbukkanása jelentette, a két ízlésterrorista ugyanis bebizonyította, hogy nem csak olcsó provokatív baromságokra képes.
Az emlékkoncertet a szerénység és a pózmentesség tette emlékezetessé, éppen azok a tulajdonságok, amelyek nélkül Freddie Mercury sohasem válhatott volna legendává. Még sincs ellentmondás, mivel ezt az estet valóban csak így lehetett megmenteni a cikitől, a kínostól. Az E-klubban összejött az, ami négy évvel ezelőtt a Wembleyben - nagy pályán - sehogy sem sikerült.
- legát -
