Globális finom (Don Byron: A Fine Line)

  • 2001. január 4.

Zene

Don Byron: A Fine Line (Arias & Lieder)

Lemez

Lehet-e érvényesen megszólaltatni ma egy áriát? Vagy akár írni? Működhet-e egy dal, ha kiemeljük a kontextusából? Mi történik, ha értő zenészek tolmácsolásában találkozik a klasszikus zene az afroamerikai populáris kultúrával?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ Don Byron a legújabb albumával. Egymás mellé rendelődik itt Leonard Bernstein, Ornette Coleman, Robert Schumann, Stevie Wonder, Puccini, Mancini, Chopin és Roy Orbison, sőt egy darab erejéig maga a zenekarvezető is. A fiatal zenészgeneráció konzervatóriumban végzett, közben otthon rapzenét hallgatott, dzsesszklubokba járt, vagy esténként klezmert játszott a barátaival. Be kell látni, megszűntek a műfaji határok, csak jó ízlés kell, némi bátorság, és akármi felhasználható, bármilyen formában.

Tulajdonképpen egyetlen klasszikus ária feldolgozása szerepel az albumon, Puccini utolsó operájából, míg a Candid című Bernstein-musicalből elszármazott dal átmenet a század második feléhez kapcsolódó populáris slágerek felé. A dolgozat számomra arról szó, hogy tulajdonképpen az összes darab a romantikus harmóniákra épül. Ha a környezetünktől elvonatkoztatunk, akkor az úgynevezett könnyű-, illetve komolyzene megkülönböztetése mára teljesen értelmetlenné vált.

Amúgy Byron nagyon tud klarinétozni, meleg, barna tónusa van, hajlékony, virtuóz, és közben alázatosan szolgálja a zenét. A csapat portfóliója első osztályú, és a feladatnak megfelelően sokszínű. A régi harcostárs Uri Caine zongorázik - aki szintén kacérkodik a klasszikus zenével -, a gitáros Jerome Harris többek között Sonny Rollins, Oliver Lake, Brian Eno felvételein működött közre, míg Patricia O´Callaghan énekesnő Erik Satie, Arnold Schönberg és Kurt Weill értő tolmácsolójaként lett ismert. Paulo Braga, a brazil ütős pedig Antonio Carlos Jobim zenekaraival kúszott be a zenetörténetbe.

Ha konzervatívok vagyunk, akkor vélhetjük a dolgot iróniának vagy provokációnak, ha nem nyomaszt a zenei műveltség terhe, akkor egy érdekes, különös, kissé eklektikus, de szép zenét találunk az albumon. Kamaradzsessz, ahol a klarinét és a zongora dominál, képzett énekesekkel, erősen szubjektív hangszerelésben. Finom, mégis van benne élet, és a zenekarvezető stilisztikai érzékének köszönhetően egységesnek hat.

Dr. Cz. Gy. Karburátor

Blue Note, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”