Damon Albarn virtuális zenekara, az utóbbi években komoly tempót diktáló Gorillaz nem tervezett idén nagylemezt, hanem kicsit a tévésorozatok mintájára januártól havonta kiadott egy-egy dalt, amelyek végül egy albummá álltak össze. Albarnék a projektnek a Song Machine címet adták, az első évad az őrült 2020-as évre reflektálva a Strange Timez elnevezést kapta. Ennyi az újdonság, amúgy a szokásos featuring parádét zúdítják ránk a rajzfilmhősök. Kezdjük a negatívumokkal: a Pink Phantomban hiába tesz meg mindent Elton John, ha az egészet lehúzza 6lack hányingerkeltő autotune betétje, a Friday 13th pedig szintén lehetne egy egész jó kis dal, ha nem rontaná el Octavian mumble rappelése. A St. Vincent közreműködésével készített Chalk Tablet Towersről sem könnyű jót mondani, és Robert Smith-nek is voltak már erősebb vendégeskedései (az őt szerepeltető címadó dal kissé emlékeztet a Cure-féle Wrong Numberre). És akkor a pozitívumok! A Valley Of The Pagansben Beck emeli az esemény fényét, és ez a dal jobb, mint bármi, amit ő a két legutóbbi saját lemezére felvett. A Pac-Manben Schoolboy Q, a Dead Butterfliesban pedig Kano bizonyítja, hogy lehet normálisan is rappelni, az Ariest Peter Hook emblematikus basszusozása emeli éteri magasságokba, az egyszerre dreampopos, bossanovás és világzenés Désolé (benne az elbűvölő Fatoumata Diawarával) meg valami csoda. A Slowthai és a Slaves kocsmai rap-punkja a Momentary Blissben is kiváló befejezés, úgyhogy kíváncsian várjuk a második évadot.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
