Zene

Most, hogy filmszínházaink telve vannak honfitársaink által elkövetett cseh filmekkel (gyors oldalpillantás a filmrovatra: Mázli, Márió, a varázsló, hogy a tavalyiakat ezúttal ne érje szó), végül is teljesen időszerűnek tűnik az ihlető filmeket ihlető írások kiadása. Ez a logika magyarázza, miként kerülhetett egy kemény fedél alá Zdenek Sverák és Vladislav Vancura egy-egy írásműve: azért, mert mindkettőből Jirí Menzel készített filmet jobb éveiben - Köves Gábor

A rendszerváltás után a hazai politikai gondolkodásnak feltűnően gyorsan, mondhatni gondolkodás nélkül sikerült felzárkóznia a liberális Nyugathoz. A siker oka egyszerű volt: az errefelé egyedül szalonképesnek számító reformmarxista, baloldali eszmék tökéletesen konvertibilisnek bizonyultak a Nyugat politikaelméleti piacának vezető valutájával, a tengerentúlon kidolgozott reformkantiánus, egalitárius elképzelésekkel. John Rawls és Ronald Dworkin téziseit Kis János közvetítette a magyar intellektuális elit számára, míg a magát "burzsoá liberálisnak" nevező, lényegesen olvasmányosabb Richard Rorty önmagáért beszélt. Salamon János

Az talán túlzás, hogy egy lap helyett két könyvet kapunk a pénzünkért - de majdnem. A negyedéves lap őszi számának mindkét tematikus blokkja jól szerkesztett, terjedelmében és minőségében is nagy formátumú.

A Mercury Revet a Pink Floydhoz hasonlítani jó nagy hülyeségnek tűnik, nemcsak nagyságrendileg, de sok más tekintetben is, mégsem haszontalan talán elindulni ezen a vonalon, mert - mint látni fogjuk - meglepő egyezésekre derülhet fény. Jonathan Donahue zenekara is igen erősen indult, csodásan degenerált gitárzenéjük a kilencvenes évek elején a legizgalmasabb hallgatnivalók közé tartozott.

főcímmel október végén elindult Újvidékről egy kétéves utazó fesztiválsorozat. Tematikus, európai projektről van szó, amelyet a nantes-i Thé‰tre du Rictus kezdeményezett Egerrel, Chebbel és Újvidékkel összekapaszkodva, hogy hathavonta kölcsönösen belepillanthassanak egymás kortárs színházi termésébe.

Bár a szórólap hajh', de fiatalos kiszólása ("CarmenCET - Ettől behalsz!") tartósan kínos emlék marad, azért a deklarált törekvés, hogy az opera végre vonzóvá váljon a tinédzserek és az ifjú felnőttek számára, lelkesen üdvözlendő. Alighanem a darabválasztás is megfelelő volt: a Carmen egyrészessé sűrített, a fandangós-banderrillós műspanyol kolorittól megfosztott, s a címtoldalék (Central European Time) értelmében itt és most játszódó változata előzetesen kellően attraktívnak tetszett.

A Nobel-díjas portugál író memoárja épp oly csapongó, mint egy kisgyerek fantáziája. Ez aligha véletlen, hiszen Saramago gyerek- és kamaszkorának egykor volt világát próbálja újból birtokba venni.

legújabb Bartók-lemezén a "resztli" szól: az eredetileg két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonáta zenekarral dúsított (?) amerikai verziója, a Geyer Stefi iránti szerelmét festő, 1908-ben befejezett, de visszavont és csak 1958-ban bemutatott 1. Hegedűverseny, valamint az Amerikában William Primrose-nak komponált, de erősen vázlatokban maradt Brácsaverseny. Csupa furcsa mű tehát, melyek csak kis részben tükrözik a szerzői szándékot. E téren a legegyszerűbb eset a Brácsaverseny, melyet Bartók hangszerelési vázlatai alapján Serly Tibor írt végig, és noha az első tétel brácsaszólama megkapó és éppoly nosztalgikus, mint Bartók más amerikai darabjai, egyebet nemigen szólhatunk róla, legfeljebb, hogy a világhírű Yuri Bashmet eszement vibratókkal, egészen nyálasan húzza.

Rajkowskának 2007 őszén volt alkalma végignézni a Magyar Gárda avatását. Nyelvtudás és közegtapasztalat nélkül, de nyilván a szélsőjobb nemzetközi gesztusrendszerének az ismeretével kellett értelmeznie a látványt.

A Hősök terétől macskaugrásnyira található Dürer-kert kedves kis hely: jellegében is hasonló, mint a méltatlanul eldózerolt Kultiplex. Ha sikerül valami használható hangmérnök és hangcucc bérlésébe némi időt és pénzt feccölnie a gazdáinak, talán át is veheti a Kinizsi utcai létesítmény szubkultúrák szívében elfoglalt helyét. V. Á.

Kurt Wagner zenekarát valószínűleg azért sorolják a mai napig az alternatív country bizonytalan körvonalú halmazába, mert a Lambchop a Tennessee állambeli Nashville-ből, a countryzene fővárosából származik. Más okot nem nagyon találni, esetleg a zenekar történetének nyitómondata jöhet még szóba: 1994-ben megjelent első lemezét (I Hope You're Sitting Down) még erősebben meghatározták a countryelemek, az azóta kiadott kilenc albumon azonban már ezek is csupán egyet jelentenek az összetevők közül, és semmivel sem dominánsabbak a dzsesszből vagy a folkból átszivárgó hatásoknál. Nem beszélve a soulról. A Lambchop ugyanis, ha már valamit mondani kell, végeredményben mégiscsak soult játszik. Mélyen atipikus, csigalassú, intim és ironikus soulzenét. G. A.

Pszichedelikus posztpunk, noise-rockba öltött ambient, epikus minimálzene, experimentális neofolk, black metallal kísért indusztriális blues - ennél egyszerűbben léhaság volna megpróbálkozni Jarboe stílusának meghatározásával. Kovács Bálint

Alkalmasint a horror az egyetlen filmes műfaj, aminél számít valamit a főcím előtti közlemény, mely szerint "true storyhoz" lesz szerencsénk. No, ez már valami, ha nem is a spanyolviasz, gondoljunk csak a Hidegvérrel eddigi mozis hányattatásaira (nem mintha lemennénk hídba a regénytől), vagy a Manson család ősidőktől számítható médiajelenlétére. Mindazonáltal manapság már illik hozzátenni, hogy "alapján", ami akár a "málnaízű" szörpre írt közlés tippelhető élményanyagával hozza egy szintre várakozásainkat. Próbálná meg valaki pornóra kiírni, hogy igaz történet... - tévésmaci -

Danilo Kis életművével enyhén szólva nem lehet egy könyvtárat megtölteni. A két rövid, ám fenomenális, csodálatos novellásköteten kívül (Borisz Davidovics síremléke, A holtak enciklopédiája) van még nekünk az Anatómialecke (a pamflet-világirodalom gyöngyszeme); néhány dráma, egy kisregény, egy ifjúkori poéma és sok érdekes, művelt alkalmi darab (interjú, beszéd, kisesszé, tárca, néhány vers - elegyes dolgok változatos irodalmi témákról). No meg a három önéletrajzi kisregény: a Korai bánat, a Kert, hamu és a Fövenyóra.