„Gyakoroljuk a demokráciát”

Dankó Dániel és Szűcs Levente – Bohemian Betyars

Az idén más zenekarokkal együttműködve kísérleteztek, jövőre új albumot ígérnek. Hogyan működik egy önmagát menedzselő zenekar, és mit lehet tenni, ha az egyik tagot nem engedik felszállni a Kanadába induló repülőre? A Bohemian Betyars dobosával és énekes-gitárosával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Négy új dalotok jelent meg az idén, ráadásul mind a négyet más zenekarokkal közreműködve készítettétek. Ilyen lesz a következő album is?

Szűcs Levente: Az a vicces, hogy a következő album koncepciója ennek éppen az ellentéte lesz. Inkább arra fókuszálunk majd, hogy mi hatan, milyen zenét csinálunk. A kislemeznyi anyagot kitevő együttműködések egy-egy kalandot és sok szempontból stílusgyakorlatot jelentettek nekünk. Volt pár külföldi zenekar, akikkel alapból jóban voltunk, és mivel vannak olyan terveink és lehetőségeink, hogy külföldön is zenéljünk, az ilyen koprodukciók ehhez is elég jó ajtókat nyitogatnak. Biztos lesznek közös dalok más formációkkal, ha úgy hozza az élet, de most nem erre fókuszálunk. Néhány nappal ezelőtt jöttünk haza a Mátrából, ahol a jövő évben megjelenő saját dalainkon dolgoztunk.

Dankó Dániel: Annyit hozzátennék, hogy még van egy feat a francia La Caravane Passe zenekarral. December 6-án jelenik meg a közös dalunk.

MN: Hogy jött az együttműködés a külföldi zenekarokkal? A már megjelentek között van katalán és bosnyák közreműködő is.

Szűcs Levente: A bosnyák Dubioza Kolektivval úgy történt, hogy találkoztunk fesztiválokon, és összehaverkodtunk annyira, hogy kialakult egyfajta kapcsolat. Alapvetően azonban azt kerestük, hogy mi az, ami a mi stílusunkon belül mozog, mégis egy kicsit más, mint amit csinálunk. Szóval hiába lennénk jóban mondjuk egy finn kecskeáldozó metalzenekarral, valószínűleg nehezebben találtuk volna meg a közös mezsgyét. Van tehát, ami organikusan alakult, és van, ami kicsit tudatosabb megkereséseken keresztül vagy menedzsmenti közbenjárással valósult meg. A La Caravane Passe-szal például közös a francia kiadónk, a katalán La Pegatinával pedig a spanyol menedzs­ment köt össze minket.

Dankó Dániel: Érdekes, hogy a katalán zenekarral való együttműködés bizonyos szempontból gördülékenyebben ment, mint amikor a Platon Karataevvel csináltunk közös számot, pedig velük egy városon belül vagyunk. A külföldiekkel úgy megy, hogy a modern kor vívmányait használjuk, sávokat meg Google Drive-linkeket küldözgetünk egymásnak.

MN: Mit lehet elmondani a készülő lemezről?

Dankó Dániel: Van egy alkotóház a Mátrában, ahová tavaly Weil András producerrel kezdtünk járni. Nagyon bejött, hogy elmegyünk az erdő szélére, és ott veszünk fel dolgokat. Teljesen más így dolgozni, mint Budapesten lemenni a próbaterembe néhány órára. Az eddig rögzített dalok elég vegyesek, van néhány, amelyek a kicsit régebbi punk veretéseket idézik, de van olyan is, ami tőlünk nagyon szokatlan lesz. Ettől függetlenül mindegyikben mi vagyunk, de az elmúlt pár év hatásai is benne vannak a dalokban.