Lemez

Gyászlobogók alatt

Paradise Lost: The Plague Within

  • Soós Tamás
  • 2015. július 25.

Zene

A Paradise Lost 25 évében ott van a metálzene története – csak kicsiben.

A 90-es évek eleje, amikor stílust formálva meghódították az undergroundot, majd két sikerlemezzel (Icon, Draconian Times) divatot csináltak, és eleganciát adtak az elégikus, doomos metálnak. És az évtized második fele, amikor sokakkal egyetemben elhitték, hogy ők lehetnek a metál Depeche Mode-ja, hogy aztán a 2000-es években visszataláljanak a keményebb hangzáshoz, majd elkapják a kor rákfenéjét, és berendezkedjenek a megbízható, de izgalommentes önismétlésre. A tízes évek eddig a retró jegyében teltek, amire a Paradise Lost is ráérzett, csak ez náluk nem trapézgatyás hippirockot, hanem egy gyászmise örömfaktorával felvértezett, újfent hörgéssel hajtott metálzenét jelent. Az új album pedig egyértelműen a Paradise Lost egyik legjobbja, amihez nem kellett mást csinálniuk, csak rájönni, hogy két stílusváltás után már nincs hova változni, a továbblépéshez pedig nem újítani kell, hanem egymásba csúsztatni negyedszázad stílusárnyalatait.

Két death metalos ismétlőkör (Greg Mackintosh a Vallenfyre-ben, Nick Holmes a Bloodbath-ben idézett múltat) és a Tragic Illusion 25 válogatásra újravett Gothic már megelőlegezte a The Plague Within irányvonalát, de arra talán senki sem számított, hogy megint rajongani lehet majd egy új Lost-lemezért. A Beneath Broken Earthért, mondjuk, amelynél csüggedtebb doomhimnuszt huszonéves világfájdalmukban sem írtak, vagy a Terminalért, mely a legold­szkúlabb death metalt teszi fogósabbá a komplett slágergótos korszakuknál. De mindjárt a lemez nyitása és zárása is klasszis, és közte sem engednek a színvonalból, míg közös nevezőre hozzák a jól fésülten melankolikus és a borultan dekadens éveiket. Mackintosh gitárjába is visszaköltözött az a fájdalmas szépség, ami anno az Icont is klasszikussá avatta, Holmes pedig tökéletesen leplezi, hogy hangja vajmi kevés maradt már. Ha még érnének valamit élőben, az októberi
26-ai budapesti koncertjük is kötelező lenne.

Century Media, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.