Lemez

Gyöngybetűkkel

Lee Ranaldo: Between The Times And The Tides

  • Greff András
  • 2012. április 1.

Zene

A klasszikus dalforma mágneses vonzásának kevesen tudnak úgy ellenállni, ahogy azt Lee Ranaldo tette egészen mostanáig. Persze nem a Sonic Youth tagjaként, hiszen a New York-i noise rock méltóságok elmúlt húsz éve másról sem szólt, mint a felettébb magabiztos átevezésről az avantgárd vadul burjánzó partjaitól a szabályosabb struktúrák hullámos homokfenekű öbleibe. Szólóművészként azonban Ranaldo első saját anyaga, az 1987-es From Here To Infinity óta következetesen kitartott a sistergően elektromos zajfelhők, a kábító drone, a konceptművészek által ihletett vagy velük összeszövetkezve létrehozott szertelen performanszok, a fellógatott, csavarhúzóval, dobverővel és egyéb tárgyakkal megkínzott, hajópadlón és vaslemezeken sikítósra csiszolt, kisülésig gerjesztett és perverz kéjjel széthangolt gitárok mellett. Ilyen előzmények után kevesen számíthattak arra, hogy a korosodását kizárólag egyre ezüstösebb hajával érzékelni engedő gitáros-énekes kilencedik munkája egy tökéletesen tradicionális, gyakorlatilag zaj- és disszonanciamentes rocklemez lesz - még ha az öntörvényűség és a folyamatos újkeresés logikájába voltaképp belefér is ez a gesztus.


Fotó: Stefano Giovanni

Mindenesetre ha maga a fordulat (amiben talán annak is szerepe van, hogy Kim Gordon és Thurston Moore válása miatt a Sonic Youth számára valószínűleg már csak a harmincéves pályafutás lezárásának aktusa maradt) meglepő is, a Between The Times... dalainak magas minősége már sokkal kevésbé nevezhető annak, hiszen Ranaldo a nyilvánvaló zajmánia mellett közismerten erős dallamérzék birtokosa is, amit nem csak az utóbbi évek klasszicizálóbb SY-albumain sikerült bizonyítania - a 92-es 100% kislemez B oldalaként kihozott száma, a Genetic például csont nélkül a vaskos SY-katalógus legslágeresebb tételének mondható.

A Jim O'Rourke-kal készített kifinomult Sonic Youth-albumok (főleg a Murray Street), a kései Wilco és a 80-as évek college rockja által körbezárt zenei világban megalkotott számokban hangszereik igazi mesterei kísérik Ranaldót (a csodagitáros Nels Cline szinte mindenütt jelen van, de feltűnik például a dzsesszbillentyűs John Medeski is), annyira hivalkodásmentesen, amennyire csak az igazán nagy formátumok képesek. Mert legyen szó akár keserédes középtempós indie rockról (Off The Wall, Lost), a diszkrét pszichedélia és a gyöngéd alt-country között hullámzó finomságról (Fire Island) vagy egy Beatles-klasszikus intelligens továbbgombolyításáról (Tomorrow Never Comes), az összes játékos - a főszereplővel az élen - lázadozás nélkül aláveti magát a dalközpontúság vezérparancsának - ugyanakkor annyi ötletes apróságot szórnak szét a lemezen (itt egy érdekesen hurkolódó dupla szólót, ott egy zsongító steelgitársimítást vagy orgonabetétet), amennyi szavatolni tud a figyelem hosszú távú fenntartásáért is. Ugyanabból a hagyományból, amiből a múlt heti számunkban tárgyalt lemezén a The Men fiatalosan eksztatikus vadulásokat kevert ki, Lee Ranaldo érett, elegáns és bölcs zenét hozott létre - ami ha részben más közönségnek szól is, végeredményben ugyanazt sugallja: az újítások korszakának alkonyán búsulni kár, ha a tradíció ilyen szépen is továbbírható.

Matador/Neon Music, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Vajon mit szól hozzá Vanda, a vidéki leszbikus hentes, hogy Budapesten róla beszélgetnek?

Az ötödik OFF-Biennálé „ezek a falak nem minket védenek” című kiállításának részeként június 15-ig látható Horváth Gideon kutatásalapú projektje a Merlinben. A legveszélyesebb ember alapja hat életútinterjú, amelyek olyan vidéken élő, munkás hátterű emberekkel készültek, akik valamilyen szexuális kisebbséghez tartoznak. Egyikőjük története volt a témája a kiállítótérben megrendezett olvasókörnek.

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.