„Első volt az aranykor. Kényszer meg nem alázta, / Törvények nélkül és önként élt becsületben. / Megtorlás senkit sem ijesztett, nem fenyegettek / Érctáblák senkit, bírája előtt nem esengett / Félve, remegve a nép, és mégis biztosan éltek. / Akkor büszke fenyő még nem szállott le az ősi / Hegycsúcsokról, hogy fürge hajóként fusson a vízre, / A hazain kívül más partot senki sem ismert.” Ovidius szerint ilyen volt az emberi történelmet megelőző, mitikus aranykor, amelynek nosztalgikus-ábrándos emlékét megannyi különböző kultúra őrzi. Az Óbudai Danubia Zenekar esedékes zeneakadémiai koncertje most ezt az aranykortémát játssza majd körül: Igor Stravinsky Orpheusával, Jean Sibelius Négy legendájával, s egyszersmind Hámori Máté karmesteri irányítása mellett (október 25., fél nyolc). Valamint Claude Debussy vonatkozó művével, az Egy faun délutánjával, amely Mallarmé versétől emelkedett el: „Mikor tarkára gyúl e hamvas-aranyos fa, / Ünnepi révület száll a húnyt lombsátorba: / Etna! mikor Venus megszállja ormaid, / Lávádra helyezi szép szende sarkait, / S emészti önmagát a dörgő tűz a mélyében, / A királynő enyém!”
Miért, miért nem, a koncertközönség aranykori asszociációit alighanem mindmáig Mozart zenéje ébreszti fel leginkább. Jó eséllyel így történik ez majd mindjárt Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjein is, ahol a francia Emanuel Ax szólójával az 1785-ből való d-moll zongoraverseny fog felhangzani egy Bach-szvit és egy Csajkovszkij-szimfónia között félúton (Nemzeti Hangversenyterem, október 19. és 20., háromnegyed nyolc, 21., fél négy). „Mikor megérkeztünk, a másoló még dolgozott rajta, és bátyádnak annyi ideje sem volt, hogy a Rondót legalább egyszer eljátssza, mivel a másolatot kellett átnéznie…” – számolt be e zongorakoncert bécsi ősbemutatójáról leányának Leopold papa, és részben épp az ilyen mozzanatok miatt tűnik számunkra Mozart egy másik, áldottabb világ tüneményének.
Egy másik Mozart-versenymű, az Esz-dúr kürtverseny a Nemzeti Filharmonikusok – Bertrand de Billy által elvezényelendő! – programján szerepel majd, ahol a szólót Radovan Vlatković fogja elfújni (Nemzeti Hangversenyterem, október 26., fél nyolc). S ugyanezen az estén a Jupiter-szimfónia pedig a Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenyét zárja, ám ott Mozarton kívül más Gotteskind is akad majd, méghozzá Mendelssohn személyében (Zeneakadémia, október 26., fél nyolc). No, és jut ott szerep még egy zeneszerzőnek is, aki emellett vezényelni és klarinétozni fog, merthogy az est sztárvendége Jörg Widmann lesz, mindhárom említett minőségében.
A befejezés legyen most egy másfajta, de szintúgy csodás jelenségé, hiszen Vashegyi György és két együttese szerda este Johann Sebastian Bach h-moll miséjét fogja megszólaltatni (Nemzeti Hangversenyterem, október 25., fél nyolc). Az egész zenetörténet egyik legnagyobb teljesítménye – írja a lutheránus mester művéről a koncert ajánlója, és tűnjön ez bár mégoly közhelyes megállapításnak, azért nehéz nem bólintanunk egy nagyot az olvastán.
