A pandémia hatásai az emberi fülre

Hangtáj béke után

  • Hajnóczy Csaba
  • 2020. augusztus 21.

Zene

A koronavírus miatti vészhelyzet korai időszakában a nagyvárosokban a légszennyezettség radikális csökkenése mellett a csend volt a legáthatóbb pozitív változás. Budapesten az elmúlt évtizedekben egyszer lehetett ezt megtapasztalni: a taxisblokád alatt, 1990-ben.

A mindennapi rutint a vészhelyzet a hallgatás aspektusából is átalakította. Márciustól kezdve világszerte megváltozott a hangtáj, és a reakciók nem sokat várattak magukra. Megfigyelésre, dokumentálásra irányuló felhívások sora szaladt át a hang ökológiájával, terepfelvételekkel, sound designnal foglalkozó közösségeken. A helyzet különös súlyt adott minden apró megfigyelésnek, mert a járvány fenomenológiájához, a megszokott életmenet felfüggesztéséhez tartozott.

A kezdeményezések egy része hangtérképprojektekhez kapcsolódik. A Cities and Memory közösséget Stuart Fowkes brit hangművész alapította 2014-ben. „Bárkit, a világ bármely részéről, felkérünk: akárhol is vagy, küldj hangfelvételt és röviden írd le, hogyan vannak a dolgok ott, ahol élsz” – írták a felhívásukban. Hasonló a tartalma a kölni székhelyű, a kétezres évek eleje óta működő Radio Aporee körkérdésének is: „Hogyan változtatja meg a jelenlegi Covid-19 világjárvány a hangtájat körülöttünk?” Mindkét fórum – és számos további – gazdag archívumokat hívott létre. Az írott kommentárok ez esetben nélkülözhetetlenek, különben nehezen lehetne a járvány szempontjából értelmezni a széles körű, változatos felvételeket.

A nem szakmai média is teret adott a környezeti hangtér kutatóinak és művészeinek. Chris Watsont (a Cabaret Voltaire együttes egykori tagját), aki referenciális soundscape-kompozíciói mellett David Attenborough számos filmjének hangsávját készítette, a BBC kérdezte a tavaszi hónapokban szerzett tapasztalatairól.

David Rothenberg amerikai jazzklarinétost és filozófust sokan bálnákkal, kabócákkal és madarakkal közös improvizációiról és az ezekkel kapcsolatos írásairól ismerik. Május 15-i live stream koncertje igazi karantén-médiaesemény lett.

A Dawn Chorus Day, a madarak hajnali ébredésének ünnepe online közvetítések láncolata, amely az első májusi hétvégén forog körbe a földgolyón, és „nyitott mikrofonok” révén követi a napfelkelte hatását a szárnyasok univerzumára. A madárébredés-közvetítés az indulása óta eltelt hét év során most kapta a legtöbb figyelmet, pedig sok adás kényszerűségből városi ablakokban kapott helyet (a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Intézete is részt vett a közvetítésláncban).

A hangvilág kitárulkozása iránti lelkesültség azonban nem nélkülözte az ellentmondásokat. „A néma pánikot hallom, a szorongást, ami lóg a levegőben, mint egy vastag köd” – írta Milena Droumeva, a vancouveri Simon Fraser University oktatója márciusban. Mások is felhívták a figyelmet arra, olykor indulatoktól fűtve, hogy a helyzetnek nem a hangfelvétel-készítési ziccerhelyzet a lényege, hanem például a sok ezer haláleset.

A fokozott figyelem mindenekelőtt arra irányult, hogy miben különbözik a Covid-hangtáj a megszokottól. „Amit most hallunk, valójában olyan »HD« hangtáj, amit feltehetőleg elődeink hallhattak kisebb városokban, falvakban, ahol a hang sokkal áthatóbb szerepet játszott a környezettel kapcsolatos orientációban” – mondta egy tavaszi interjúban Barry Truax kanadai zeneszerző, az akusztikai ökológia egyik alapítója.

 

Megnyílt a tér

A pandémia eddigi szakaszában, március eleje és június vége között a Föld lakossága mintegy 15 millió fővel gyarapodott. A zajszennyezés minden faktorát persze nem lehet a túlnépesedés számlájára írni. Következményei viszont – főleg a nagyvárosokban – szerepet játszanak a hallási arénák („ameddig valami elhallatszik”) kíméletlen versenyében, és a hallgatási horizontok („ameddig elér a fülünk”) drasztikus összeszűkülésében.

A kevesebb azért lett több, mert főként a belső égésű motorok használatának korlátozódása e tendenciával éppen ellenkezőleg hatott: radikálisan lecsökkentek a konkurens arénák, ami a horizont kitágulásához vezetett. Nem az egyes hangok jelentették az újdonságot, hanem az, hogy halljuk őket. Finom részletek sokasága tárult fel. Forgalmas fő­utakról derül ki, hogy az ott lakóknak is van saját hangviláguk. Húsvét napján biciklizve csörgővisszhangot hallottam a Pannónia utcában. Megnyílt a tér, messzebbre lehetett hallani, minden irányban. De más is történt.

A krónikák leírják, hogy a nagy középkori járványok idején a zene mennyire fontos volt abban, hogy tartsa a lelket az emberekben. Ennek jelenkori megfelelői voltak a családi zenélések, az erkélykon­certek, a miniatűrtől a megáig ívelő internetes előadások, és az esti közös tapsolások, edénycsörgetések az ablakokban.

 

Hogyan tovább?

„A minap, az elcsendesülő késő esti órákban elhúzott egy röpzga, azt hittem, tankok dübörögnek fel az ablak alatt, annyira elszoktam ettől a hangszennyező motívumtól. Kezdődik – sajna” – írta egy tag a Budapest mint hangtáj nevű szociálismédia-csoportban május 26-án.

A hanggal kapcsolatos jelenségeket a fenntarthatóság szempontjainak egészében inkább másodlagosnak, következményjellegűnek szokás tekinteni, ám lehet, hogy alábecsüljük az auditív ingereket és információkat. Az elmúlt hónapok fontos hozadéka, hogy a környezeti terhelések teljes spektrumában megújult az érzékenység, és ez talán képes lesz a „kritikus tömeg” mértékében megmaradni. Csak egy példa: maradandó bicikliutak és gyalogos zónák születtek Milánóban, Berlinben, Dublinban, Párizsban, Bogotában, Sydney-ben, és Budapesten is.

Nota bene: az ENSZ Egészségügyi Világszervezete a környezeti hangterhelést az európai régióban a népesség egyharmadára egészségkárosítónak ítéli.

(A szerző zenész, zenekutató,
a MOME oktatója.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.