Lemez

Paul Weller: On Sunset

Zene

A sokak által csak modfatherként emlegetett Weller körülbelül annyira ismert Amerikában, mint Magyarországon. Vagyis nem tartozik a hírességek közé, pedig a Brit-szigeteken valóságos intézménynek számít. Éppen ezért meglepő, hogy az idén 62 éves, amúgy rendkívül fiatalos megjelenésű énekes-dalszerző egy kicsit az USA-hoz fordult ihletért a legújabb szólólemezén, amely már a 15. a sorban. Weller a közelmúltban meglátogatta Los Angelesben élő legidősebb fiát, ennek hatására lett az új album címe a Sunset Boulevard-ra utaló On Sunset. A korábbi lemezein jóval lendületesebb modpapa már a tavalyelőtti True Meaningsre is igencsak belassult dalokat szállított, és ugyanez a helyzet a most is. Egy kicsit mintha elhagyta volna a dalszerzői ihlet, de szerencsére ezt kompenzálja a nagyszerű hangszereléssel. Ettől függetlenül a hét és fél perces nyitódal, a Mirror Ball túlságosan hosszú, és a különböző részei nem állnak össze koherens egésszé. Szép lassan csordogálnak az inkább lassú, mint középtempós dalok: a Baptiste a hitről, az Old Father Tyme az idő múlásáról, a Village pedig Weller saját elégedettségéről szól. És aztán mielőtt elmerülnénk a középszerűségben, a száraz hangú dalnok az ötödik track környékén megrázza magát. A More hiába jó hosszú, de mégsem unalmas; a címadó dalban keveredik a My Sweet Lord akusztikus riffje a 70-es évekbeli krimisound­trackek hangulatával; a hegedűszólót is villantó Equanimity színtiszta Maxwell’s Silver Hammer; a Walkin’ Paul McCartney szólócuccaihoz nyúl ihletért; az enyhén polizitáló és zseniálisan hangszerelt záródal, a Rockets pedig az emelt fővel való búcsúzás klasszikus esete. Weller ismét egy jól sikerült albumot tett le az asztalra, és elérte vele azt, ami korábban csak a Lennon–McCartney-párosnak sikerült: öt különböző évtizedben is első helyezést ért el a brit albumlistán.

Polydor/Universal, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.