A fõszereplõ a "Sivatagi viharból" tért vissza, maradandó, igen súlyos sérüléssel (sokáig titok). Feltesszük, szenved minden posztháborús traumától, de az biztos, hogy iszik és mélyen depressziós. Mindebbõl persze csak annyit látni, hogy Val Kilmer elõbb orosz, majd francia beszédû - mindkettõ igézõ - prostituált bevonásával igyekszik túlélni, meglehetõsen reménytelenül. Van a tekintetében valami tört fény, ami felpuffadt vonásaival együtt a hitelesség gyanúját ébreszti a gyanútlan nézõben. Csakhogy flashbackek sora jön a háború poklából. És azokon is ugyanúgy néz ki a sivatag hõse. Mint aki katonai szolgálatra békeidõben is alkalmatlan. Ekkortól már nyilvánvaló, egy megátalkodott B-moziban vagyunk, ahova a nevezettnek csak a neve kellett, pontosabban a ma már hó végén is viszonylag problémamentesen megfizethetõ neve. Nézhetjük persze a szebbik oldaláról is: Val Kilmer éppúgy öregszik, mint valamikori remeklése, Jim Morrison - szomorúan, de legalább valamennyire természetesen.
És így már, hogy a B-ben vagyunk szügyig, minden könnyebb. Egy békebeli, alacsony költségvetésû hirigoperát látunk, még bizonyos önreflexív gesztusok is keveredtek bele (bár az is lehet, hogy szándéktalanul). Az idecsöppent, ide sorsüldözõdött bajnok ismét móresre tanítja a helyi kiskirályt. Adam Marcus munkájával bár vélhetõen nem tör be a nagymenõk közé, de a pizzakereskedõk (jó, akkor pop corn-) karácsonyi partijára megváltotta pár évre a meghívóját. Valt meg elõbb utóbb elcipeli valaki egy szépségfarmra, s aztán onnan majd "visszatér".
Forgalmazza a Fórum Home Entertainment
**
