Házitanító - Pernilla Stalfelt gyerekkönyvei

  • - kovácsy -
  • 2007. december 20.

Zene

Aki szerelem, halál, erőszak, sőt szarás ügyében mindent tud, és hebegés-habogás nélkül képes mindezt megosztani egy gyerekkel, nos, még az ilyen ember is tanulhat valamit Pernilla Stalfelt könyveiből.

Aki szerelem, halál, erőszak, sőt szarás ügyében mindent tud, és hebegés-habogás nélkül képes mindezt megosztani egy gyerekkel, nos, még az ilyen ember is tanulhat valamit Pernilla Stalfelt könyveiből. Ha mást nem, a szerelmi bájital definitív receptjét, amely maroknyi holdfény és 1 db hangya mellett pár csepp denevérvért - ennek híján szójaszószt - is tartalmaz. A svéd múzeumpedagógus "nehéz" témákat taglaló könyvei rengeteg színes, vicces illusztrációjukkal az olvasni még nem tudó gyerekek számára is szórakoztatóak lehetnek, de valószínűleg a kamaszkorig haladva egyre élvezetesebbek a maguk finom, ugyanakkor néha teljesen önfeledt és gyermeki humorával. A felnőtteknek meg végképp tanulságos: visszahozza az élet nehéz vagy nehezen kezelhető dolgaival kapcsolatban azt a közvetlen viszonyt, amit elfed, eltompít az évek lelki érzékenységet koptató hordaléka. Gondoljunk csak bele, milyen nehéz még a mai felszabadult világban is testi dolgainkról vagy mondjuk a halálról, szeretteink halálának a lelki feldolgozásáról, a sajátunkkal kapcsolatos rejtett félelmeinkről beszélni!

A Kaki könyv az illedelmes felnőttviselkedést helyezi szembe a gyermeki vihogással, amelyet a tárgy és a róla való beszéd, a borzadályos vonzás kivált. Különösen ajánlott a színes és jókedvű kötet mindazoknak, akik egy lendületes "fúj!"-jal intézik el a vonatkozó gyerekgesztusokat. Mintegy domesztikálja a szart, amit az illusztráció virágai, ha nem is ujjongó arckifejezéssel, inkább kötelességszerűen, de konkrétan elfogyasztanak. Megtudhatjuk, hogy néz ki a halé, az elefánté, hogy a tehénét építőanyagként is használják. Vagyis elmagyarázza a helyét, a funkcióját az élővilágban, nem feledkezve meg mennyiségi jelentőségének láttató bemutatásáról. A könyv "Mókuska, mókuska üldögélt a vécén" kezdetű záró verse pedig dallam rögtönzésére ragadtathatja az egész családot.

A Halál könyv értelemszerűen inkább az illusztrációival tartja fenn az előbb dicsért derűt: a halál utáni történések finom, a világnézeti érzékenységek között korrektül lavírozgató latolgatása például kifejezetten mulatságos mozzanatokat tartalmaz, mint a madárrá változott és most egy élő gyereket röptében leszaró Pisti, vagy az elfogyasztása előtt segítségért sikoltó hot dog, egy szélsőségesen különleges reinkarnáció eredménye. Valószínűleg a halál okozta veszteségélményt nem lehet ebben a formában megragadni, de a mulandóság gondolatát talán igen. Kifejezetten szép, ahogy az oldalanként csak pár sornyi szöveg a szelíd bánat, a könnyedség és a súlyos témától gyermekien el-elkalandozó naivitás sarokpontjai között lebeg. Jólelkű házitanítóként azt igyekszik megértetni a gyerek olvasókkal, hogy a halál fájdalmas, de nem rémisztő dolog.

A Ne bánts! kön(n)yvvel sem volt könnyebb dolga az író- és illusztrátornőnek. Ha egyszerűen arról szólna a könyv, milyen gonosz dolog erőszakosnak lenni, bántani a másikat, alighanem igencsak egysíkú és üres volna: mit lehet egy ilyen szentenciához hozzátenni? Stalfelt az erőszak témakörének okosan megértő megközelítése jegyében az emberi különbözőségek felől közelíti a kérdést. A különbözés gúny tárgya, a gúny haragot szül, és már ki is alakul egy olyan helyzet, ahol valaki valakit fizikailag is bántalmaz. Félreértés ne essék, szó sincs álságos széplelkűsködésről, és nem is kínál a könyv végleges receptet arra, hogyan jöhetne létre a hajhúzástól, rugdosódástól és persze a gyengék félelmétől mentes szép új gyerekvilág.

És itt van végül a Szeretlek könyv a szeretet, a szerelem különféle megjelenési formáiról: igazi jutalomjáték a szerzőnek, csupa melegszívű játékosság az olvasónak - némi egyszerű, de velős szexuális felvilágosítással. A megszokott demisztifikálás jegyében egy kalap alá vesz mindent: van, aki egy virágot, van, aki egy aranyhalat, más a pénzt vagy egy sztárt szeret, és van, aki a jóistent. A szerelemről már az első oldalon olvashatunk: "A szerelem olyan érzés, mintha egy pohár szódavíz pezsegne bennünk (É) vagy puha vattaszőnyeg borítaná egész bensőnketÉ" De azért "nem mindig kellemes". A recept most is ugyanaz: játékos, rendszertelen asszociációk, tömör, a rajzokkal magyarázó összefüggésbe helyezett kijelentések ("A szeretet néha igazságtalan."). Afféle derűs hümmögések.

Fordította Polonyi Benigna. Vivandra Könyvek, 2006-2007, 32 oldal, 1890-1995 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.