Házitanító - Pernilla Stalfelt gyerekkönyvei

  • - kovácsy -
  • 2007. december 20.

Zene

Aki szerelem, halál, erőszak, sőt szarás ügyében mindent tud, és hebegés-habogás nélkül képes mindezt megosztani egy gyerekkel, nos, még az ilyen ember is tanulhat valamit Pernilla Stalfelt könyveiből.

Aki szerelem, halál, erőszak, sőt szarás ügyében mindent tud, és hebegés-habogás nélkül képes mindezt megosztani egy gyerekkel, nos, még az ilyen ember is tanulhat valamit Pernilla Stalfelt könyveiből. Ha mást nem, a szerelmi bájital definitív receptjét, amely maroknyi holdfény és 1 db hangya mellett pár csepp denevérvért - ennek híján szójaszószt - is tartalmaz. A svéd múzeumpedagógus "nehéz" témákat taglaló könyvei rengeteg színes, vicces illusztrációjukkal az olvasni még nem tudó gyerekek számára is szórakoztatóak lehetnek, de valószínűleg a kamaszkorig haladva egyre élvezetesebbek a maguk finom, ugyanakkor néha teljesen önfeledt és gyermeki humorával. A felnőtteknek meg végképp tanulságos: visszahozza az élet nehéz vagy nehezen kezelhető dolgaival kapcsolatban azt a közvetlen viszonyt, amit elfed, eltompít az évek lelki érzékenységet koptató hordaléka. Gondoljunk csak bele, milyen nehéz még a mai felszabadult világban is testi dolgainkról vagy mondjuk a halálról, szeretteink halálának a lelki feldolgozásáról, a sajátunkkal kapcsolatos rejtett félelmeinkről beszélni!

A Kaki könyv az illedelmes felnőttviselkedést helyezi szembe a gyermeki vihogással, amelyet a tárgy és a róla való beszéd, a borzadályos vonzás kivált. Különösen ajánlott a színes és jókedvű kötet mindazoknak, akik egy lendületes "fúj!"-jal intézik el a vonatkozó gyerekgesztusokat. Mintegy domesztikálja a szart, amit az illusztráció virágai, ha nem is ujjongó arckifejezéssel, inkább kötelességszerűen, de konkrétan elfogyasztanak. Megtudhatjuk, hogy néz ki a halé, az elefánté, hogy a tehénét építőanyagként is használják. Vagyis elmagyarázza a helyét, a funkcióját az élővilágban, nem feledkezve meg mennyiségi jelentőségének láttató bemutatásáról. A könyv "Mókuska, mókuska üldögélt a vécén" kezdetű záró verse pedig dallam rögtönzésére ragadtathatja az egész családot.

A Halál könyv értelemszerűen inkább az illusztrációival tartja fenn az előbb dicsért derűt: a halál utáni történések finom, a világnézeti érzékenységek között korrektül lavírozgató latolgatása például kifejezetten mulatságos mozzanatokat tartalmaz, mint a madárrá változott és most egy élő gyereket röptében leszaró Pisti, vagy az elfogyasztása előtt segítségért sikoltó hot dog, egy szélsőségesen különleges reinkarnáció eredménye. Valószínűleg a halál okozta veszteségélményt nem lehet ebben a formában megragadni, de a mulandóság gondolatát talán igen. Kifejezetten szép, ahogy az oldalanként csak pár sornyi szöveg a szelíd bánat, a könnyedség és a súlyos témától gyermekien el-elkalandozó naivitás sarokpontjai között lebeg. Jólelkű házitanítóként azt igyekszik megértetni a gyerek olvasókkal, hogy a halál fájdalmas, de nem rémisztő dolog.

A Ne bánts! kön(n)yvvel sem volt könnyebb dolga az író- és illusztrátornőnek. Ha egyszerűen arról szólna a könyv, milyen gonosz dolog erőszakosnak lenni, bántani a másikat, alighanem igencsak egysíkú és üres volna: mit lehet egy ilyen szentenciához hozzátenni? Stalfelt az erőszak témakörének okosan megértő megközelítése jegyében az emberi különbözőségek felől közelíti a kérdést. A különbözés gúny tárgya, a gúny haragot szül, és már ki is alakul egy olyan helyzet, ahol valaki valakit fizikailag is bántalmaz. Félreértés ne essék, szó sincs álságos széplelkűsködésről, és nem is kínál a könyv végleges receptet arra, hogyan jöhetne létre a hajhúzástól, rugdosódástól és persze a gyengék félelmétől mentes szép új gyerekvilág.

És itt van végül a Szeretlek könyv a szeretet, a szerelem különféle megjelenési formáiról: igazi jutalomjáték a szerzőnek, csupa melegszívű játékosság az olvasónak - némi egyszerű, de velős szexuális felvilágosítással. A megszokott demisztifikálás jegyében egy kalap alá vesz mindent: van, aki egy virágot, van, aki egy aranyhalat, más a pénzt vagy egy sztárt szeret, és van, aki a jóistent. A szerelemről már az első oldalon olvashatunk: "A szerelem olyan érzés, mintha egy pohár szódavíz pezsegne bennünk (É) vagy puha vattaszőnyeg borítaná egész bensőnketÉ" De azért "nem mindig kellemes". A recept most is ugyanaz: játékos, rendszertelen asszociációk, tömör, a rajzokkal magyarázó összefüggésbe helyezett kijelentések ("A szeretet néha igazságtalan."). Afféle derűs hümmögések.

Fordította Polonyi Benigna. Vivandra Könyvek, 2006-2007, 32 oldal, 1890-1995 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.