„A tragédia könnyebb” - Michael Nyman zeneszerző

Zene

Az első világháború névtelen áldozatairól emlékezik meg War Work című művével, melyet november 28-án mutat be a Müpában. A Greenaway-filmek és a Zongoralecke zeneszerzőjét a londoni esőben értük el telefonon.

Magyar Narancs: A War Worköt 16 éven felülieknek ajánlják. Ez csak a zenét kísérő képanyagnak vagy a zenének is szól?

Michael Nyman: Azok számára, akik nem kedvelik a stílusomat, alighanem minden, amit csinálok, csak szülői felügyelettel ajánlható. Mind a nyolc, a War Workben hallható dal alapja egy-egy jól ismert klasszikus. A második dalhoz például Beethoven zenéjét és az angol festő-költő, David Bomberg versét kölcsönöztem. Vagy ott van Chopin találkozása a magyar költővel, az első világháborúban meghalt Gyóni Gézával.

false

MN: A felmenői közül harcolt valaki az első világháborúban?

MN: Tudtommal senki. A nagyszüleim mindkét ágon a huszadik század elején érkeztek Lengyelországból Angliába. Az anyai nagyszüleim Galíciából, az apaiak Lengyelország más részéről érkeztek. Én 1944-ben születtem. Nemhogy az első, de a második világháború sem volt téma a családban.

false

MN: Ön volt katona?

MN: Mire korban odáig jutottam, szerencsére eltörölték Angliában a kötelező katonai szolgálatot. Az én generációm semmiféle indíttatást nem érzett, hogy katonásdit játsszon.

MN: Kevésbé klasszikus zenék is inspirálják? Hogy áll például a rockkal?

MN: A hetvenes években a rock ’n’ roll volt a fő ihletőm. A Michael Nyman Band stílusa helyenként kifejezetten rockos. De sosem voltam elég ügyes ahhoz, hogy rockszámokat írjak. Van egy 1979-es dalom, a Bird List Song, Greenaway filmjéhez, a Balesetek krónikájához írtam. Madárnevek követik egymást három és fél percen át egy szoprán előadásában. Vangelis menedzsere váltig állította, hogy popslágert tud faragni belőle egyetlen hangjegy megváltoztatása nélkül. Ismer ilyen popslágert? Mert én nem. De kíváncsian vártam, mi lesz belőle. Ahogy kíváncsi voltam, mit csinál A rajzoló szerződésében hallható Chasing Sheepből a Pet Shop Boys. A Love Is a Bourgeois Construct című számukban dolgozták fel. Slágernek kellett volna lennie. De nem lett.

MN: Nyman-szerzemények szólnak az ismert brit komikus, Steve Coogan The Trip című filmjében is. A humor és a zeneszerzés megfér egymással?

MN: A komponista is csak ember, számára is ugyanolyan fontos a humor, mint minden más embernek. De amivel ki lehet kergetni a világból, azok a vicceskedő zeneművek. Ha valaki szántszándékkal humoros zenét akar írni, abból rendszerint valami gépies utánzat születik.

false

MN: Mikor nevettette meg zene utoljára?

MN: Létezett a hetvenes években egy zenekar, a Portsmouth Sinfonia. A helyi művészeti iskolások alapították. Kétfajta zenész játszott a zenekarban. Olyanok, akik soha életükben semmilyen hangszeren nem játszottak, és olyanok, akik tapasztalt zenészek voltak, de olyan hangszereken játszottak, amiket nem ismertek. Elmentem az első londoni koncertjükre. Játszották az Also sprach Zarathustrát meg a Tell Vilmos-nyitányt, amit a The Lone Ranger westernsorozatból ismertek. Könnyesre röhögtem magam a koncert első felében. Nagyon komolyan játszottak, mindent beleadtak, semmi kikacsintás nem volt. Annyira tetszett a produkció, hogy a második részre felkéredzkedtem közéjük. Volt egy használaton kívüli csellójuk. Sosem játszottam csellón, úgyhogy tökéletes választás volt. Később játszottam hegedűn, amin ugyancsak sosem játszottam korábban. Mellettem Brian Eno hegedült – neki is ez volt az első hegedűs megszólalása. Játszottam eufóniumon és harsonán is, és részt vettem egy Simon és Garfunkel-dal­feldolgozásban zongorán. Az avantgárd zene is gyakran megnevettetett. A hatvanas évek elejétől követtem a zenei avantgárdot. Egyesek olyannyira komolyan vették magukat, hogy azt nem lehetett huzamosabb ideig nevetés nélkül megállni. De ez már messze nem az a jóérzésű nevetés volt, mint a Portsmouth Sinfonia esetében. Nagyon kevesen képesek humoros komolyzenét írni: talán csak Benjamin Brittennek sikerült az Albert Herring című operájában. A tragédia zeneileg mindig könnyebb.

false

MN: Legnépszerűbb műve a Zongoralecke filmzenéje. Igaz, hogy Jane Campion bezárta egy szállodai szobába, és addig nem engedte ki, amíg meg nem írta a nyitójelenet zenéjét?

MN: Holly Hunter és a lánya partra szállnak – ehhez az akkor még csak fejben létező jelenethez kellett zenét szereznem. Mit volt mit tennem, leültem, és felvázoltam az első 12 perc zenéjét. Tetszett Jane-nek, ezért kiengedett ebédelni. A kész filmet látva meglepve tapasztaltam, hogy nincs zenéje a nyitójelenetnek. Nem használták a szállodai szobafogságban szerzett művemet.

MN: Campion a Greenaway-filmekből ismerte a munkásságát?

MN: Ülök otthon, Notting Hillben, péntek van, ebédidő. Csörög a telefon, Jane az. Dicséri a munkámat, esküdözik, hogy mekkora rajongója a Greenaway-filmzenéknek. Majd hirtelen hozzáteszi: csak nehogy valami Greenaway-szart írjon nekem! Zseniális húzás volt. A Greenaway-filmekből tudta, hogy bírom a filmzene műfaját, de rögtön le is akart téríteni a megszokott ösvényről.

false

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.