Koncert

Hiperkarma

Zene

Ha létezne egy olyan lista, ami a magyar popzene nagy túlélőit foglalná össze, akkor azt Pajor Tamás mellett egészen biztosan Bérczesi Róbert vezetné.

Körülbelül két és fél éve volt alkalmam beszélgetni a Hiperkarma frontemberével, és ne szépítsük, borzasztó állapotban volt a 2011-es visszaesése után. Most viszont kiváló egészségnek örvend, amihez állítólag Pajor is hozzátette a ma­gáét amolyan spirituális segítségnyújtás formájában.

A (ki)gyógyulás végeredménye az új Hiperkarma-lemez, a Konyharegény, valamint egy lemezbemutató koncert lett a Petőfi Csarnokban. Természetesen már elővételben elkelt az összes jegy (nem csoda, hiszen évek óta nem lépett fel a zenekar), úgyhogy akár nagyobb helyen is érdemes lett volna megrendezni a bulit, ha lenne valami értelmes opció a PeCsa és az Aréna között.

A klasszikus halloweenes hagyományok alapján a zenészek kimaszkolva érkeznek a színpadra (Frenk nem gitározik, hanem ismét dobol). Bérczesi Guy Fawkes-os sminket visel, és meghatóan értekezik a remélhetően még sokáig tartó tisztaságáról. Lemezbemutató koncerthez méltóan majdnem mindegyik dal előkerül az új albumról, és ezek tetszenek is a közönségnek, csak még egy kicsit szoknia kell őket.
A régiek viszont elképesztő ovációt kapnak, és szinte mindenki énekel minden sort: még a hadarós Amondóban is hallatszik a közönség hangja Bérczesié mellett. A vendégek felléptetése is jól sül el: Müller Péter Sziámi, Szekeres András, Halott Pénz és Fluor Tomi remekül illeszkedik a dalokba, melyek hallatán már tényleg nem lehet kérdéses, hogy a Hiperkarmánál nem volt fontosabb magyar zenekar a nullás években. A Konyharegény jó lépés afelé, hogy az együttes ebben az évtizedben is ugyanannyira releváns maradjon, de arra a kérdésre, hogy Bérczesi ugyanolyan formátumú és életpályájú túlélő lesz-e, mint Pajor, csak később kapunk majd választ.

Petőfi Csarnok, október 31.


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.