Koncert

Hiperkarma

Zene

Ha létezne egy olyan lista, ami a magyar popzene nagy túlélőit foglalná össze, akkor azt Pajor Tamás mellett egészen biztosan Bérczesi Róbert vezetné.

Körülbelül két és fél éve volt alkalmam beszélgetni a Hiperkarma frontemberével, és ne szépítsük, borzasztó állapotban volt a 2011-es visszaesése után. Most viszont kiváló egészségnek örvend, amihez állítólag Pajor is hozzátette a ma­gáét amolyan spirituális segítségnyújtás formájában.

A (ki)gyógyulás végeredménye az új Hiperkarma-lemez, a Konyharegény, valamint egy lemezbemutató koncert lett a Petőfi Csarnokban. Természetesen már elővételben elkelt az összes jegy (nem csoda, hiszen évek óta nem lépett fel a zenekar), úgyhogy akár nagyobb helyen is érdemes lett volna megrendezni a bulit, ha lenne valami értelmes opció a PeCsa és az Aréna között.

A klasszikus halloweenes hagyományok alapján a zenészek kimaszkolva érkeznek a színpadra (Frenk nem gitározik, hanem ismét dobol). Bérczesi Guy Fawkes-os sminket visel, és meghatóan értekezik a remélhetően még sokáig tartó tisztaságáról. Lemezbemutató koncerthez méltóan majdnem mindegyik dal előkerül az új albumról, és ezek tetszenek is a közönségnek, csak még egy kicsit szoknia kell őket.
A régiek viszont elképesztő ovációt kapnak, és szinte mindenki énekel minden sort: még a hadarós Amondóban is hallatszik a közönség hangja Bérczesié mellett. A vendégek felléptetése is jól sül el: Müller Péter Sziámi, Szekeres András, Halott Pénz és Fluor Tomi remekül illeszkedik a dalokba, melyek hallatán már tényleg nem lehet kérdéses, hogy a Hiperkarmánál nem volt fontosabb magyar zenekar a nullás években. A Konyharegény jó lépés afelé, hogy az együttes ebben az évtizedben is ugyanannyira releváns maradjon, de arra a kérdésre, hogy Bérczesi ugyanolyan formátumú és életpályájú túlélő lesz-e, mint Pajor, csak később kapunk majd választ.

Petőfi Csarnok, október 31.


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.