Koncert

John Eliot Gardiner

Zene

Nagy karmester és mosolygó zenekara koncertezett múlt csütörtökön a Müpában, s a derű legalább annyira fontos jellemzője volt Gardinerék fellépésének, mint a nagyszerűség.

A Forradalom és Romantika Zenekara ugyanis láthatóan és hallha­tóan szereti azt, amit csinál, s ez a tény éppúgy élményszerűvé vált ezen az estén, mint az előkelő kiállású dirigens zenei ízlése. Ez utóbbi félreismerhetetlenül ott munkált már az első szám, a II. Leonóra-nyitány kirobbanó energiájában és pazarul kitartott szüneteiben, s persze érvényesült a programválasztásban is, amely Beethoven mellé állította Gardiner egyik kitüntetett kedvencét és felfedezettjét, Hector Berliozt. „Totálisan Berlioz-őrült vagyok” – idézte Gardinert a műsorfüzet, s elkötelezettségének hála, e koncert révén alighanem több százan felfedezték önmagukban a Berlioz-őrültet vagy legalábbis a Berlioz-kíváncsit. A svéd Ann Hallenberg szólójával felhangzó zenekari dalciklus, a Nyári éjszakák nem csupán rafinált hangszerelőnek, de szenvedélyes és kitárulkozó, nagy léleknek bizonyította Berliozt. A második részben azután egy tán még nagyobb fölfedezés következett: Beethoven V. szimfóniája. Mi tagadás, a Sorsszimfónia megszólaltatásai rendszerint olyasfélék, mint a hagyo­mány­őrzők által újrajátszott ütközetek: kegyeletes ismétlések, ahol vér már nem folyik, s ahol mindenki előre tudja a végeredményt. Gardiner és félig ülő, félig álló historikus zenekara most az egyszer azzal a csodásan csalóka érzéssel ajándékozott meg minket, hogy az Ötödik korántsem rég lefutott meccs: ezúttal minden itt ment végbe, előttünk. Gardiner nagystílű formálása és zenészeinek akcentusokkal merészen élő, dús játéka, s egyáltalán az együtt muzsikálás póztalan öröme a hiba nélküli koncertnél sokkal többet adott az egybegyűlteknek: a közönség közösségnek, sőt boldog közösségnek érezhette magát egy estére.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 30.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.