„Most drámai percek peregtek le. Cselényi Pál bizottsági tag Hubay Jenőhöz fordult felvilágosításért, hogy tőle, mint a jelen levő kiváló zenei szakembertől megkérdezze: vajon a Városi Színházban rendezhetők-e olyan opera-előadások, amelyek keretében száz százalékig érvényesülhessen valamelyik dalművünk. Hubay Jenő nyomban válaszolt a hozzá intézett kérdésre. – Csakis erre a megoldásra lehet gondolni – szólt –, mert amint Márkus László, az Operaház igazgatója már a múlt évben is megmondta, mintegy kétszázezer pengő költséggel járna, hogy az Operát nyáron is üzemképessé tegyék. Hangoztatta Hubay, hogy jónak tartja a Városi Színházat opera-előadások rendezésére, csak kiváló művészek kellenek…
Mikor ezeket mondta, hirtelen előrebukott, s beszéde megszakadt. Pillanatnyi dermedt csendben várták a folytatást, azonban Hubay feje ráesett az asztalra, és verejték öntötte el homlokát, majd hörögni kezdett. Egyszerre ugrottak fel Schuler Dezső alpolgármester, Kovácsházy Vilmos tanácsnok, Gidró László és még többen, akik körülvették, hogy segítségére legyenek. Gyorsan feltépték mellényét, kinyitották gallérját, az altiszt vizet hozott, de Hubay már nem tudta lenyelni a vizet.” Az egykorú sajtóbeszámoló szerint így érte a halál 1937. március 12-én Hubay Jenőt, a jeles zeneszerzőt: a Városházán, az 1938-as Szent István-év előkészületeiről tárgyaltában. Nem a koncertdobogón mint hegedűst vagy karmestert, hanem a kultúrpolitika zöldposztós fórumán, elvégre a Zeneakadémia örökös elnöke szó szerint az élete utolsó pillanatáig megkerülhetetlen tekintélynek számított ezen a téren.
A 160 éve született Hubay Jenőről most is a büszke (tan)intézmény fog megemlékezni: a születésnapon többek közt Szabadi Vilmos, Banda Ádám és Kovalszki Márta játékával, a Régi Zeneakadémia épületében (szeptember 15., hét óra).
A közéletben is oly aktív Hubay egyebek mellett a magyar–lengyel kapcsolatok erősítésén fáradozó Magyar Mickiewicz Társaságnak is dísztagja volt, így alighanem örömét lelné az Európai Hidak fesztivál programjában, merthogy a Müpa és a BFZ közös rendezvénysorozatának középpontjába az idén Lengyelország, valamint a három balti állam kerül. A vasárnapi nyitókoncertet Piotr Anderszewski és a Sinfonia Varsovia adja majd, Kodály társaságában két lengyel és egy észt zeneszerzőt felvonultatva (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 16., fél nyolc). Az észt természetesen Arvo Pärt, az egyik lengyel pedig az éppenséggel ugyancsak 1937 márciusában elhunyt Karol Szymanowski lesz: az utóbbitól különleges, zongorára és zenekarra komponált IV. szimfóniája ígérkezik, az Arthur Rubinsteinnek dedikált mű zongoraszólamát a félig magyar közönségkedvencnek (képünkön) juttatva.
A nyitókoncert másik lengyel komponistájának, Witold Lutosławskinak az életművét a Concerto zenekarra fogja reprezentálni, s jókora kiterjedésű véletlen folytán ez a mű a jövő csütörtökön újra elénk jut: az Óbudai Danubia Zenekar sorozatindító estjén, mellyel kezdetét veszi a Rejtvények évada a 25 esztendős együttes háza táján (Zeneakadémia, szeptember 20., fél nyolc). A Bartók-hatásokat hallató lengyel Concerto a mi Concertónk párdarabja gyanánt szólal majd meg, Hámori Máté vezényletével.
