Opera

Haydn: A lakatlan sziget

Zene

Hajótörés – rendszerint efféle baleset következtében kerül az ember fia vagy lánya lakatlan szigetre, s bosszantó stílszerűséggel épp ilyesmi fenyegette a Moltopera társulatának Haydn-bemutatóját is, amelyből az utolsó előtti pillanatban dőlt ki az énekesi kvartett baritonja. Helyére azonban beugrott az addig csak moderátornak ígérkező társulatvezető, Ágoston László, s bár ő a kottát mindvégig a kezében tartotta, ettől eltekintve (helyesebben ezzel együtt) az előadás egyik legoldottabb, hangban és játékban legmegbízhatóbb alakítását nyújtotta. Pedig az Eszterháza számára komponált 1779-es operácska most egyebekben is tehetséges és rokonszenves fiatal előadókra talált, akik a díszletkockák szorgos rakosgatásától az érthetően artikulált magyar nyelvű éneklésig mindent elkövettek, hogy a búsan induló, de annál derűsebben végződő mű megéljen a lépcsőházi helyszínen. Merthogy a bemutató az úgynevezett Királylépcső aljában zajlott, miközben a közönség a lépcsőfokokon elhelyezett, pontlevonásra késztetően haszontalan párnaszerűségeken próbált valaminő zsibbadásmentes testhelyzetet felvenni. A Geréb ­Zsófi által rendezett produkció becsülettel és sikeresen küzdött meg azért, hogy a néző ültében-kuporogtában is felülemelkedjen a körülményeken, és bevonódjon a szerelem­érzés változatait és az elszakítottság állapotát jelenetező játékba. Az erőfeszítésekből és egyúttal a sikerből a révkalauzoknak öltöztetett hangszeres közreműködők kicsiny csoportja is kivette a maga részét, hiszen Tőri Csaba vezényletét követve a zenekar mindvégig formás és kulturált kíséretet biztosított a játszó személyek számára. S ha akadt is félúton kifáradó és érdeklődését vesztő kisgyermek a lépcsőn, azért mi, felnőttek értettük és hozzá még élveztük is a Moltopera közhelymentes, friss és a műfaj iránt elkötelezett előadását.

Magyar Állami Operaház, november 23.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."