Koncert

Ian Siegal Band

Zene

Ha létezik blueszenész, akire gondolkodás nélkül rá lehet mondani, hogy minden ízében hiteles, akkor az Ian Siegal.

Ha létezik blueszenész, akire gondolkodás nélkül rá lehet mondani, hogy minden ízében hiteles, akkor az Ian Siegal. Megjelenése, whiskyvel átitatott rekedtes hangja, színpadi gesztusai és önironikus monológjai egyaránt a műfaj lényegét adják át. Ezért is fájó veszteség, hogy nemrég bejelentette: az idei az utolsó év, amikor aktívan koncertezik, jövőre visszavonul és új életet kezd. Az ok prózai: 30 éve áll a színpadon, évi 150–200 bulija van szerte Európában, most fáradt bele. Ha minden igaz, egy karibi szigetre költözik a feleségével, hogy valami egészen mással foglalkozzon.

Persze a búcsúzásnak megadja a módját, turnéja budapesti állomásán nem kevesebb mint két és fél órát játszott. A terem zsúfolásig megtelt, a közönség javarészt idősebb és az átlagnál érzékenyebb volt: már azért is méltatlankodva ránk szóltak, ha egy dal közben beszélgetni kezdtünk. „Izzadok, mint egy kurva a templomban”, mondta Siegal rögtön az elején, és végig hasonló szellemben anekdotázott a számok között. Elmesélte azt is, hogy hétfőn szabadnapja lesz, ezért a főváros összes ír pubját végigjárja majd, megnézi a Liverpool BL-meccsét, és mindenkivel iszik egyet, aki megtalálja őt.

A repertoárban saját dalok és klasszikus bluesok egyaránt voltak. Olyan is, amely a lassú folyású instrumentális részeknek köszönhetően negyed óránál tovább tartott. Itt azért érezhetően leült kicsit a hangulat, de utána újra belelendültek. A kísérő zenészek (Gyenge Lajos – dob, Herr Attila – basszusgitár, Nagy Szabolcs – zongora) is megérdemlik a dicséretet, mindhárman a műfaj legjobbjai között vannak Magyarországon. A magyar rajongóknak szerencsére nem kell örökre búcsút venni Siegaltől: a tervek szerint évente egyszer ezután is ellátogat majd hozzánk, a Tom Waits munkássága előtt tisztelgő Braindogs turnéjára. És ha már itt lesz, remélhetőleg egy-két szólókoncertet is ad, mert igény biztosan lenne rá.

Muzikum Klub, február 22.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.