Lemez

Iggy Pop: Post Pop Depression

  • - greff -
  • 2016. április 10.

Zene

Az ember, aki kívül hordja az érrendszerét, örvendetesen népszerű volt az elmúlt 25 évben, de nem állíthatnánk, hogy a belé fektetett bizalmat lehengerlő albumok sorozatával hálálta volna meg. Az American Caesart követő korszakban a Stooges-fanok alultáplált lelkének infúziót adott ugyan a Beat ’Em Up és a Skull Ring hőzöngése, de a helyes attitűdöt leszámítva ezek sem voltak jó lemezek, aztán pedig már csak két furcsa és felejthető dzsesszes anyagot adott ki szólóban az önismétléssel legalább semmiképp sem vádolható legenda. Mindeközben a Stooges mindkét meghatározó felállásával készített egy-egy albumot: az első (a The Weirdness) értékelhetetlen, a második (a Ready To Die) viszont egyetlen elemet leszámítva teljesen korrekt munka volt – nagy kár, hogy éppen emberünk langymeleg teljesítménye volt az az összetevő.

A Josh Homme szerzői és produceri segítségével felvett Post Pop Depression tudatosan reflektál ezek kudarcára. A zenészek meg sem próbálkoznak dzsesszel vagy vakolatrepesztő rock and rollal: melankolikus, kékesfekete zenei közeget teremtenek inkább, amely egyszerre utal vissza Iggy berlini korszakára és a Queens Of The Stone Age kései világának mélabús, rockzene utáni rockzenéjére, amelyben a 68 éves főszereplő hitelesen szólalhat meg a maga természetes, két-három fokkal már hűvösebbre csavart hangján. A lemez első felében mindez kifejezetten jó számokat eredményez, és csak a második szakaszra fullad ki a műsor, amely ha másnak nem is, Iggy Atya elkötelezett híveinek így is melegen ajánlható.

Loma Vista, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.