Lemez

Iggy Pop: Post Pop Depression

  • - greff -
  • 2016. április 10.

Zene

Az ember, aki kívül hordja az érrendszerét, örvendetesen népszerű volt az elmúlt 25 évben, de nem állíthatnánk, hogy a belé fektetett bizalmat lehengerlő albumok sorozatával hálálta volna meg. Az American Caesart követő korszakban a Stooges-fanok alultáplált lelkének infúziót adott ugyan a Beat ’Em Up és a Skull Ring hőzöngése, de a helyes attitűdöt leszámítva ezek sem voltak jó lemezek, aztán pedig már csak két furcsa és felejthető dzsesszes anyagot adott ki szólóban az önismétléssel legalább semmiképp sem vádolható legenda. Mindeközben a Stooges mindkét meghatározó felállásával készített egy-egy albumot: az első (a The Weirdness) értékelhetetlen, a második (a Ready To Die) viszont egyetlen elemet leszámítva teljesen korrekt munka volt – nagy kár, hogy éppen emberünk langymeleg teljesítménye volt az az összetevő.

A Josh Homme szerzői és produceri segítségével felvett Post Pop Depression tudatosan reflektál ezek kudarcára. A zenészek meg sem próbálkoznak dzsesszel vagy vakolatrepesztő rock and rollal: melankolikus, kékesfekete zenei közeget teremtenek inkább, amely egyszerre utal vissza Iggy berlini korszakára és a Queens Of The Stone Age kései világának mélabús, rockzene utáni rockzenéjére, amelyben a 68 éves főszereplő hitelesen szólalhat meg a maga természetes, két-három fokkal már hűvösebbre csavart hangján. A lemez első felében mindez kifejezetten jó számokat eredményez, és csak a második szakaszra fullad ki a műsor, amely ha másnak nem is, Iggy Atya elkötelezett híveinek így is melegen ajánlható.

Loma Vista, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.