Egy híján húszéves a 21. századi magyar filmek talán legmuzikálisabbika, a Pálfi György írta és rendezte, 78 perces Hukkle. Az igazság az, ha 13, 29 vagy 37 éves lenne, akkor is írnék róla.
A dark-gothic zenekar évi egy koncertje a hazai underground zenei szcéna nagy eseménye.
Bár az ötvenkét éves orosz-amerikai csellista a nemzetközi élvonalba tartozik, a magyar közönség még nem fedezte fel.
6 alkotó nyerte el a legrangosabb magyarországi művészeti elismerésnek számító díjat.
Harminc éve, 1991. november 4-én jelent meg az az album, amely sok tekintetben újradefiniálta, mit érthetünk gitáron játszott popzene alatt. Igaz ugyan, hogy e hangzásnak számtalan követője akadt, de számos titkát máig őrzi. Ráadásul elkészítése kalandos és izgalmas volt, kreatív kísérletezés és sok móka kísérte – nem beszélve a tagok krónikus fülcsengése miatti ismétlődő leállásokról.
A Grammy-díjas jazztrombitás-zeneszerző operájával nyitott újra, másfél év karantén után a New York-i Metropolitan Opera szeptemberben. Ő az első afroamerikai zeneszerző, akinek ez a dicsőség jutott. Blanchard többször is elmondta, hogy mások is megérdemelték volna ezt korábban, csak őket elutasították.
Ha egy zeneszerző Esterházyt akar megzenésíteni, nagy svungot kell vennie. „Az operairodalom nem egy nagy sikerű alkotása bárgyú, zavaros vagy teljesen igénytelen szövegre készült” ‒– írja Esterházy a Daisy című operalibrettója elején. Mármost egy Esterházy-szöveg sosem bárgyú, sosem zavaros – legfeljebb „igen gazdag szövegközi kapcsolathálója” révén válik nehezen értelmezhetővé –, igénytelennek pedig végképp nem nevezhető.
El sem hisszük, de idén már negyvenéves az Európa Kiadó, amelynek első, az Ikarus Művelődési Házban rögzített, kézről kézre másolt kazettán terjedő demója a Love ’82 nevet viselte.
Kell-e program egy jazz műfajú kompozícióhoz? Miről szól egy jazzdarab? Hol ér véget a szerző, és hol kezdődik az előadó egy improvizatív produkcióban?
