Nem kontratenor, hanem valódi férfiszoprán lett belőle, könnyed lírikus, vékony koloratúrával – az olasz terminus szerint sopranista. Az első szám rögtön egy nadrágszerep, Cherubino a Figaro házasságából, amelyet általában mezzóknak szoktak adni a fiúsabb hangszín reményében, Mariño előadásában viszont ártatlanabb és naivabb alak. Aztán egy Orfeusz szájába adott, ritkán hallható ária jön (Che farò senza Euridice?), amelyet eredetileg Gluck egy Giuseppe Millico nevű kasztráltnak komponált. Mozart A pásztorkirály című operájának két részletében Mariño elegáns, virtuóz trillákat és pianissimo csúcsokat hallat, Cimarosa elfeledett tragikus operájában (A Horatiusok és a Curiatiusok) pedig lebegős.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
