mi a kotta?

A katona története

  • mi a kotta
  • 2022. július 13.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/28. hétre

A 20. század nagy köpönyegforgatója, Igor Stravinsky nemzeti romantikusként indult, hogy aztán a barbár inspirációk – na meg az Orosz Balett erjedt szívű impresszáriója, Szergej Gyagilev – hatására kitérítse medréből a zenetörténetet a Tavaszi áldozattal. Azt gondolnánk, egy zeneszerző életében egyetlen stílusváltás is épp elegendő, de Stravinsky, aki előbb francia lett, majd svájci, s később amerikai, valódi világpolgár, kényes orrával mindig kiszimatolta az újat: barbaristából neoklasszicista, utána szerialista lett, s közben fáradhatatlanul alakította a világpolgárt. „Az európaiak imádják a főtábornokokat és a Führereket, nekem megteszi Truman elnök is” – zengte elegánsan, miután Amerikába vándorolt. Stravinsky szeretett átváltozni, szeretett üres edény lenni: a zenéről is inkább anyagként gondolkodott, és nem nyelvként, főleg nem morálként. „Úgy tartom, a zenének alapvető természetéből fakadóan nincs hatalma, hogy bármit kifejezzen, sem érzést, se elmeállapotot, sem belső hangulatot vagy természeti jelenséget stb. A kifejezés soha nem volt inherens része a zenének” – hangzott különc vélekedése. Egyszer, miután napokig nyűglődött egy neki sehogy sem tetsző harmóniával, emlékezetes álmot látott: „Álmodtam erről a hangközről. Gumírozott anyaggá vált, amely az általam komponált két hangjegy között feszül, de a két hangjegy alatt, mindkét oldalon egy-egy tojás lapult, hatalmas, here formájú tojások. Zselés tapintásuk volt (meg is tapintottam őket)… Úgy ébredtem, hogy tudtam, a hangközöm helyes.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.