Visszhang: koncert

Thievery Corporation

Visszhang

Még csak három év telt el azóta, hogy Rob Garza és Eric Hilton Washington DC-ből származó, elektronikus zenét játszó duója legutóbb Budapesten járt, de az­óta sok minden történt velük.

2020-ban új albummal jelentkeztek, amelyen a már korábban ki­adott dalaikat csomagolták újra, szimfonikus hangzást kölcsönözve az addig inkább dub, lounge, acid jazz, illetve indiai és brazil népzenei motívumokkal teletűzdelt számaiknak. A koronavírus-járvány miatti koncertmentes éveknek véget vetve újra turnéra indultak, és ahogy 2019-ben, az idén sem okoztak csalódást a Budapest Parkban összegyűlt tömegnek. A duó híres arról, hogy számos zenésszel kollaborál egyszerre, egyfajta kommunaként működve. Ezúttal is velük énekelt az argentin Natalia Clavier és az amerikai rapper, Mr. Lif, illetve a zenekarral több mint húsz éve fellépő Loulou Ghelichkhani és a roppant energikus Racquel Jones, aki vagány stílusával és karcos hangjával simán ellopta a show-t.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.