Spórolni jó - Indians: Somewhere Else

  • - minek -
  • 2013. március 12.

Zene

Soren Lokke Juul sportnyelven szólva igazi late bloomer, későn beérő tehetség: előbb jó évtizedet töltött el ismeretlen koppenhágai formációkban, mielőtt egy éve létrehozta volna új zenekarát, az Indianst. Az már korunk csodája, hogy az Indians egy mobiltelefonnal készített YouTube-videó (Magic Kids) révén szerezte kezdeti ismertségét - második maxijuk már a 4AD-nél jött ki, akárcsak debütáló albumuk, a Somewhere Else. S megérte eddig várni, hiszen egy remek pillanatokban gazdag, emlékezetes lemezt sikerült a főhősnek összeraknia. Egyrészt Juul tehetséges dalszerző, akinek szerzeményei bővelkednek a fülünkben megragadó, kellemes, néha mégis szokatlanul csavarodó harmóniákban. Másrészt a maga sajátos fejhangján jól is adja elő őket - dalszövegei is ráerősítenek a finoman melankolikus, álomszerű hangulatra.


 

Ehhez jön még a rendkívül mértéktartó hangszerelés; sokszor úgy érezhetjük, az alkotó inkább meghalt volna, mintsem hogy egyetlen szintihanggal többet tegyen hozzá. Az első két számban csupán pehelykönnyű szintiszőnyeg és billentyűfutamok kísérik énekét, az akusztikus gitár csak az I Am Hauntedban kerül elő. Bár idővel kicsit hangsúlyosabbá válik az alapvetően áttetsző elektronikai köntös (a Lips Lips Lipsben, s később a La Femme-ban a már-már minimalista 4/4-es alap is előkerül), ám az elbűvölően vidám Cakelakersszel megint visszatérünk a szinte folkos gitárpengetéshez. A szép, szomorú, mégis motorikusan lüktető címadó-albumzáró szám sem a fölösleges műfaji dilemmák oldására szolgál, viszont szépen keretezi ezt az erős, megkapó zeneanyagot.

4AD/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.