Spórolni jó - Indians: Somewhere Else

  • - minek -
  • 2013. március 12.

Zene

Soren Lokke Juul sportnyelven szólva igazi late bloomer, későn beérő tehetség: előbb jó évtizedet töltött el ismeretlen koppenhágai formációkban, mielőtt egy éve létrehozta volna új zenekarát, az Indianst. Az már korunk csodája, hogy az Indians egy mobiltelefonnal készített YouTube-videó (Magic Kids) révén szerezte kezdeti ismertségét - második maxijuk már a 4AD-nél jött ki, akárcsak debütáló albumuk, a Somewhere Else. S megérte eddig várni, hiszen egy remek pillanatokban gazdag, emlékezetes lemezt sikerült a főhősnek összeraknia. Egyrészt Juul tehetséges dalszerző, akinek szerzeményei bővelkednek a fülünkben megragadó, kellemes, néha mégis szokatlanul csavarodó harmóniákban. Másrészt a maga sajátos fejhangján jól is adja elő őket - dalszövegei is ráerősítenek a finoman melankolikus, álomszerű hangulatra.


 

Ehhez jön még a rendkívül mértéktartó hangszerelés; sokszor úgy érezhetjük, az alkotó inkább meghalt volna, mintsem hogy egyetlen szintihanggal többet tegyen hozzá. Az első két számban csupán pehelykönnyű szintiszőnyeg és billentyűfutamok kísérik énekét, az akusztikus gitár csak az I Am Hauntedban kerül elő. Bár idővel kicsit hangsúlyosabbá válik az alapvetően áttetsző elektronikai köntös (a Lips Lips Lipsben, s később a La Femme-ban a már-már minimalista 4/4-es alap is előkerül), ám az elbűvölően vidám Cakelakersszel megint visszatérünk a szinte folkos gitárpengetéshez. A szép, szomorú, mégis motorikusan lüktető címadó-albumzáró szám sem a fölösleges műfaji dilemmák oldására szolgál, viszont szépen keretezi ezt az erős, megkapó zeneanyagot.

4AD/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.