magyarnarancs.hu: Egy évtizede jelent meg első, azóta is legendásnak számító albumod, a First One, amit különleges zenész és dj/producer kollektívával, többek között az akkori underground hiphopszcéna krémjével vettél fel. Ekkoriban ismert meg a klubjáró közönség is a Gimmeshot-bulik állandó közreműködőjeként. Jól emlékszem, ez egy különleges, kreatív periódus volt, és nem csak a te életedben…
Sena: Igen, ez egy minden szempontból jó és termékeny időszak volt, amikor szabad zenei szellemben készültek a dolgok. Lehet persze, hogy csak azért mondom, mert én is nagyon fiatal voltam, és vonzottak az izgalmak. Akadt akkoriban vagy négy igen intenzíven megélt évünk, amikor csak ezzel foglalkoztunk: éjjel-nappal az EastEnd stúdióban ültünk, miközben zenéltünk vagy zenét hallgattunk. Ehhez jött még megannyi kisebb-nagyobb fellépés, klubbulik, vidéki turnék. Én akkor nagyon örültem, hogy barátokra és ilyen izgalmas társaságra leltem: korábban szinte nem is mertem ezt remélni, azután belecsöppentem és benne éltem – imádtam, minden napom erről szólt! Igazából azóta sem kerültem ki ebből az érzésből, csak egyre újabb és újabb köröket járok be.
magyarnarancs.hu: Az új album stiláris szempontból egészen meglepően gazdag: akad itt Phil Spector-féle csajpop, soul, funk, beszűrődnek a kortárs elektronikus tánczene hatásai – ugyanakkor találunk kifejezetten kemény rockos számot, garázssoult vagy éppen afrobeatet is. Ez a sokféleség azt tükrözi, hogy milyen sokfelől érkeztek a zeneszerzők és egyéb közreműködők, vagy azt, hogy milyen sokféle zene mozgatja meg a te fantáziádat?
Fotó: Sióréti Gábor
S: Annyi biztos, hogy a lehető legkülönfélébb zenei háttérrel rendelkező emberekkel csináltam meg ezt a lemezt. Én magam is imádom a műfaji keveredést, szeretek hidat teremteni a stílusok között, s azt is, hogy az egyikből mintegy átfolyunk a másikba. Gyakorlatilag számonként válogattuk össze, mi kerül végül a lemezre – és az egyes, erősnek tartott dalok miatt kerültek fel bizonyos zenék is. A Heavy Boots, amire a kérdésben is utaltál, például Szekér Ádám és Horváth Geri szerzeménye: amikor először, még jó két éve, feljátszották a próbateremben, rögtön azt gondoltam: ez kell nekem, s le is stoppoltam magamnak. A Vadimmal együtt megcsinált számokat már korábban felvettük, hiszen úgy volt, hogy közös albumot csinálunk – de ez egyre csak késett. Én viszont úgy gondoltam, nem hagyom veszni az elkészült zenéket, s azt sem hagyom, hogy még egy évet porosodjanak a polcon. Meg kell hagyni, nekem tetszik ez a fajta zenei keveredés, így marad friss a zeneanyag, amit azután nem is lehet megunni. És nekem is jólesik koncerteken énekelni ezeket a számokat, amelyek ráadásul többfajta előadásmódot is lehetővé tesznek. Bár a kezdeteknél féltünk attól, hogy túlzottan is sokszínű, majdhogynem szedett-vedett lesz a lemezanyag, de kellemesen csalódtunk: izgalmasan, frissen szól, és a hang összetartja az egészet.
magyarnarancs.hu: Azért ahhoz, hogy ez élőben is ilyen sokszínűen szólaljon meg, kell egy jelentős létszámú, igen jó zenészekből álló zenekar is…
S: Velünk játszik például a jeles billentyűs, Premecz Matyi is – és ahová tehetjük, viszünk magunkkal Hammond orgonát. Így került a képbe anyazenekarom, az Irie Maffia is: adódott, hogy az élő fellépéseken is ők zenéljenek velem, hiszen az év javát amúgy is velük töltöm – amikor éppen nem a szólóanyaggal foglakozom –, évek óta közösen alakítunk, formálunk egy erős hangzásvilágot. Már a lemez felvételekor is érződött, mekkora segítség az összeszokottság és ez a közös zenei nyelv.
magyarnarancs.hu: Azt, hogy tíz éve nem jelent meg szólóanyagod, jól magyarázza, hogy igen régóta vagy teljes jogú beltag az Irie Maffiában, és amellett kisebbfajta tornyot lehetne építeni azokból az albumokból, melyeken közreműködtél az utóbbi évtizedben.
S: Néha engem is meglep, amikor egy-egy válogatáscédén eldugva találok egy-egy elfelejtett számot, és rájövök, hogy ezen is én énekeltem…
magyarnarancs.hu: Nem hullik szét így az ember?
S: Voltak olyan éveim is, amikor tényleg szinte teljesen elvarázsolódtam – de mindig akadtak támpontok, amelyekhez vissza lehetett térni. Ott kell lenni, koncentrálni, próbálni és előadni – az Irie Maffia ebben a vonatkozásban is remek kapaszkodó, hiszen bár zeneileg laza, napfényes hangulatot sugároz, egyben nagyon komoly gépezet is. A külső felkérések pedig azért is jók, mert alkalmat adnak a játékra, a kalandozásra. Pont az új lemez megjelenése után beszélgettünk Élő Marcival (aki a zenekaron kívül az életben is Sena társa – a szerk.) arról, hogy észre sem vettük, mennyit fejlődtünk az évek során – mert nem volt szokásunk hátranézni.
magyarnarancs.hu: Te most benne vagy az európai zenei körforgásban – említetted, hogy Vadimmal dolgoztál, aki pedig máig igen jó név a maga kategóriájában (az undergroundból indult hiphopszcénában). Az Irie-val sokat turnéztok külföldön – a szólóprojektnek is lesz nemzetközi kifutása?
S: Egy francia kiadóval szerződtünk, az albumomat ők fogják külföldön kiadni. Ezen felül egy koncertszervezővel is kapcsolatban állunk, így minden remény adott arra, hogy ősszel nyugati turnéra vigyük a Lots Of Trees albumot. A jövő év elején pedig nagyon szeretnék Ghanában és még egy pár nyugat–afrikai helyszínen koncertezni.
magyarnarnacs.hu: Neked mostanában jó tapasztalataid vannak arról, hogy mekkora respektje van külföldön a magyar zenének?
S: Nincs igazán objektív képem erről. Én magam is kisebb körökben, részszcénákban mozgok – de az biztos, hogy a francia reggae-színtéren jelen vagyunk, játsszák a dalainkat, és kijárok koncertekre is. Nem egyszerű külsősként bejutni egy ilyen telített zenei piacra, mint a francia. Nekem nagy segítség, hogy akadnak, akik segítenek a lemezanyag turnéztatásában és a szervezésben: nincs túl nagy érzékem azokhoz a dolgokhoz, amelyek túlmutatnak a szorosan vett feladatomon, a szövegíráson, a dalok feléneklésén, a koncertezésen – éppen ezért jó, hogy ebben is mellettem áll Élő Marci, aki az egyensúlyt hozza a párosunkba.
magyarnarancs.hu: Az új albumra te magad is írtál számokat, igaz?
S: Az albumon két számnak is én szereztem a zenéjét – sajátos módon, hiszen úgy dudorásztam fel a szólamokat egy GarageBand nevű zenei szoftver segítségével. Szerencsére nagyon jó reakciókat kaptam a zenekartól – ahelyett, hogy visszaküldtek volna a mikrofonhoz.
magyarnarancs.hu: Szereted hangsúlyozni, hogy a dalszövegeid inkább személyesek, a magánéletre reflektálnak, s alapvetően nem közéletiek. Azt viszont észre lehet venni, hogy némely kitüntetett időpontokban te is teszel gesztusokat: a ghánai függetlenség napján magad is posztoltad az államalapító, a néhai Nkrumah elnök portréját. Ha jól értelmezem, most maguk a ghánaiak is úgy néznek vissza a függetlenség elnyerése óta eltelt öt és fél évtizedre, hogy lassan felnőttkorba lép egy ország – ahonnan te is származol.
S: Ghána most is nagyon izgalmas hely: a lakói egyrészt büszkék a stabilitására, másrészt az emberek barátságos természetére és az afrikai viszonyokhoz képest kifejezetten szerencsés és prosperáló viszonyaira. Persze, itt is hiány van sokszor a legalapvetőbb szolgáltatásokban is – ugyanakkor elképesztő lendülettel fejlődik az ország, és rengeteg külföldi befektető van jelen. Ehhez képest az infrastruktúra szintjén még mindig az működik, amit még Nkrumah alatt, a szocializmus idején építettek.
magyarnarancs.hu: Édesanyád most is kint él Ghánában?
S: Így van, kint él a családdal, dacára, hogy ő eredetileg gönci. Azután Miskolcon tanult, s ott ismerkedett meg édesapámmal, aki ösztöndíjas vendéghallgató volt az ottani egyetemen, s azután együtt költöztek Ghánába. Anyámmal sokat nevetünk azon, hogy helyet és országot cseréltünk.
Sena lemezbemutató koncertje március 15-én lesz az Akváriumban.
