"Intenzíven kiélvezni minden pillanatot" - Toto Cutugno a Narancsnak

Zene

Kijevtől Tokióig ma is telt házak előtt lép fel a 75 éves olasz dalszerző-énekes, akit milánói stúdiójában értünk utol a budapesti koncertje előtt.

Magyar Narancs: Nem unalmas, hogy bárhova megy, a L’Italiano című dalával azonosítják?

Toto Cutugno: Minden egyes dalomat abban a reményben írom, hogy siker lesz belőle. A L’ Italiano fogadtatása ledöbbentett, olyan viharokat kavart, amire nem számítottam. Eredetileg Adriano Celentanónak írtam, de ő azt mondta, hogy hagyjam békén, nincs hozzá kedve. Ez hozta meg az én szerencsémet. A San Remó-i fesztiválon adtam elő, és csak az ötödik helyen végzett, később mégis óriásit robbant. Mint egy tintafolt, úgy terjedt szét a világban, Európától Dél-Amerikáig.

MN: Mit jelentett a dal születése idején, 1983-ban a „Made in Italy életérzés”?

TC: Ezt a kérdést inkább a dal szövegírójának kellene feltenni, én a zenét írtam. Mindez azután történt, hogy egy kanadai koncerten körbenéztem, és csupa olasz arcot láttam magam előtt. Igazából ezeknek az emigráns olaszoknak a nosztalgiája, hazaszeretete inspirált, amikor később az étteremben elővettem a gitáromat, és elkezdtem az akkordokat pengetni. Ami pedig a 80-as éveket illeti: akkoriban egy magamfajta dél-olasz a táskarádiójával mászkált az utcán, a csajokat nézegette, és az olasz zászlók díszelegtek még a tisztítószalonok kirakatában is. Ma már nem így van. (...)

false

 

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

MN: Külföldön hihetetlen sikere van, ezzel szemben Olaszországban alig koncertezik. Miért?

TC: Az olaszok szeretnek felejteni. Most másféle zenék vannak divatban. De nem tűntem el a színről, sőt sok év szünet után most otthon is beizzítom a motort. Hamarosan megjelenik az új albumom, és a menedzseremmel most állítjuk össze az olaszországi turnémenetrendet.

(...)

MN: A halál torkából tért vissza néhány éve. Azóta másként él?

TC: Megváltoztak a fontossági sorrendek. De úgy vagyok vele, hogy mivel egyszer élünk, jogunk és kötelességünk az utolsó napig intenzíven kiélvezni minden pillanatot, ami megadatott nekünk. A felépülésem óta eltelt időszakban belekóstoltam a televíziós producerségbe, műsorvezetőként is jegyeztem néhány zenei és szórakoztató műsort. Igyekszem felkarolni a fiatal tehetségeket is, és elindítani őket a pályán.

A dalszerző arról is beszélt, hogyan élte meg, hogy az orosz elnök, Vlagyimir Putyin kedvence és ezért egyesek orosz titkosügynöknek titulálták, és hogyan telnek a napjai távol a rivaldafénytől.

A teljes interjút a Magyar Narancs friss számában találja. Ne felejtse el e héten is megvenni a lapot, vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.