Zene

"Csak én ismerem a kulcsát ennek a rettentő menetnek" - ezt a mondatot emelte ki önmaga számára mottó gyanánt Arthur Rimbaud Színvázlatok (Les Illuminations) című művéből a megzenésítésre vállalkozó ifjú Benjamin Britten amerikai korszaka kellős közepén, 1939-ben. Ez a hazai koncerttermekben ritkán felhangzó kompozíció, amely szoprán vagy tenor szólista közreműködését igényli a kamarazenekar mellé-elé, ezúttal napjaink egyik legizgalmasabb és legüdébb operacsillaga, a koloratúrszoprán Patricia Petibon főszereplésével kerül elénk a Müncheni Kamarazenekarral közösen tartandó fesztiválkoncerten.

Az 1968-as születésű Uwe Schmidt a kortárs német elektronikus zene egyik legnagyobb alakja. Több mint huszonöt éve alkot folyamatosan úgy, hogy emellett sokszor képes arra is, hogy ne vegye túlzottan komolyan magát.

A különös név alatt futó New York-i alkotó (Drew Lustman) az egyik legnagyobb ígéretnek számít az elektronikus tánczenében. Zenéje egyszerre táplálkozik dzsesszes gyökereiből (ifjabb korában játszott is zenekarokban), a dubstepből sarjadzó mély, basszusnehéz zenékből, a garage 2/4-es ritmikájából, techno- és house-hagyományból, soulból, jungle-ból és még sok minden másból.

Lételeme a játékosság, erotikába öltözteti a barokk áriákat. Nála minden sóhajnak, sikkantásnak színe, komponáltsága van. A kis koboldból dívává érett világhírű szoprán sajátos felfogásban interpretálja az operairodalmat. Április elsején a Münchener Kammerorchester kíséretében érkezik a Budapesti Tavaszi Fesztiválra.

Öt év szünet után elkészült az együttes új munkája, a Light Leaks. A zenekarvezetővel a hosszú kihagyásról, a folyamatosan változó zeneiparról, a science fictionről és Lugosi Béláról beszélgettünk.

Szöveg vagy zene, zene vagy szöveg - vajha melyiket illeti meg az elsőség az operában? E kérdés körül forog Richard Strauss utolsó operája, amelyet még maga az idős komponista emelt a hattyúdal kitüntetett rangjára - méghozzá az egész pályafutására olyannyira jellemző tudatossággal.

Miért néznek rájuk ferde szemmel komolyzenész kollégáik? Mi fán terem a diplomás, városlakó népzenész? Tényleg megfojtja a világzene a táncházat? Kik szereznek manapság népzenét, és egyáltalán: lehet-e élőnek nevezni egy olyan műfajt, amelyért Bartók óta már sokan félreverték a harangot? Erről kérdeztük az MTA Zenetudományi Intézetének igazgatóját. Dr. Richter Pál egyben a Zeneakadémia Népzene Tanszékének alapító tanszékvezetője, a hat éve indult egyetemi képzésről is beszélgettünk.

"Nyoma sincs benne semmiféle romantikus szertelenségnek, külsőséges pátosznak, rossz értelemben vett hatáskeresésnek. Formaérzéke csalhatatlan. Egész zenélése, izzó intenzitása mellett is, fegyelmezett: kristálytiszta logika és impulzív intuíció találkozása." Így jellemezte 1968 márciusában a Film Színház Muzsika kritikusa, a pár évvel később már a német Opernweltet főszerkesztő Fábián Imre a hazánkban akkor debütáló új karmestertitánt, Claudio Abbadót.

Korántsem volt szomorú a vasárnap annak, aki a Müpát választotta menedékül a zord időjárás és a nagycsaládi vendégjárás viszontagságai közt. A Budafoki Dohnányi Zenekar estjén maga a teljes zenekar nem volt jelen, de nem csak ezért volt rendhagyó esemény.