Éldelhető

Erkel Ferenc: Hunyadi László

Zene

Ősváltozat 1844-1862 - áll az opera címe alatt a megjelölés az új Erkel-lemezfelvétel dobozán, mintegy első látásra érzékeltetve velünk, milyen nehéz is definiálni a Hunyadi László historikus s pláne őseredeti formáját. Igaz, a dalművek szerzői húzása-vonása, a "végleges" forma kialakításának vajúdó folyamata korántsem csak Erkel műhelyére jellemző ismertetőjegy (gondoljunk csak a Don Carlos verzióira!), ám az azért már figyelemre méltó sajátosság, hogy a Hunyadi László legelső előadásán, 1844. január 27-én az opera máig ismeretes slágerszámainak elsöprő többsége még nem hangzott fel. A Nyitánytól a szalagavatók valaha elmaradhatatlan Palotásáig (vagy másként a Magyar táncig), Gara Mária III. felvonásbeli cabalettájáig és persze a híres La Grange-áriáig megannyi szám csak később épült be az operába, amely így tényleg az 1860-as évek elejére nyerte el azt a formáját, amely azonban (az 1935-ös Radnai-Nádasdy-Oláh-féle átdolgozás eredményeképpen) immár jóval Erkel halála után sem bizonyult valósággal véglegesnek.

A lemezfelvétel, amelyet az operaházi - átdolgozott - Hunyadi László premierje előtt, tavaly nyár végén rögzítettek, most több szempontból is üdvözlést érdemel. Túl a zenetörténeti és filológiai érdekességek során például méltatandó már maga az a tény is, miszerint egyáltalán operalemez készült hazánkban. Ennek elvi jelentőségét bizony még az sem csorbítja érdemben, hogy a végeredmény nem tekinthető szeplőtlennek, vagyis hogy kereken kimondva: a fölvonultatott operaházi hangok (és személyiségek) nem mindegyike tetszik lemezképesnek. Merthogy e laboratóriumi közeg révén visszahallgathatóvá válnak az énektechnikai fogyatékosságok, s tán még ennél is zavaróbbnak bizonyulhatnak a motiválatlan, az éneklésbe beleunatkozó vokális produkciók (mint különösképp Cser Krisztián Cillei Ulrikja). Nagyon is helyes volt azonban lemezen is megörökíteni Fekete Attilát Hunyadi Lászlóként, Bretz Gábort Gara nádor szólamában, az üde hangú Balga Gabriellát Mátyás nadrágszerepében, s persze jó volt rögzíteni Miklósa Erika Gara Máriáját is, még ha az ő esetében nem is beszélhetünk az énekesi mutatványon túli, testmeleget sejtető vokális ábrázolásról. Mindehhez Héja Domonkos lendületes és figyelmes vezénylése is hozzátette a magáét a jól hangzó és friss, bár korántsem eszményszép zenekari hangzással.

Az ősváltozat talán legérdekesebb, de mindenesetre legérzékletesebb mozzanata Egressy Béni eredeti szövegének visszaállítása. Ez az oly sokat kárhoztatott librettóírói teljesítmény a lemez hallatán most inkább tetszik sutaságában is megható nyelvemléknek, mint a Hunyadi László agyonemlegetett tehertételének. (A prozódia sérülékenységében ráadásul Erkelnek is volt némi bűne, hiszen ő az énekszólamokkal rendesen legutoljára bíbelődve, inkább a zenekari szólamokhoz való igazodásukra ügyelt, semmint a szöveg énekelhetőségére.) "Szívem szerint megengedek" - hirdet bocsánatot a megrettent V. László király Cillei megölése után és a Meghalt a cselszövő felhangzása előtt, míg másutt ugyanő "sunda merényt" emleget. Márpedig némi archaizáló hajlandósággal bírva, egykönynyen élvezetet lelhetünk az ilyen és ehhez hasonló fordulatokban. Éldeljük hát e lemezt!

Magyar Állami Operaház, OperaTrezor, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.