mi a kotta?

Passió és passzió

  • mi a kotta
  • 2013. április 29.

Zene

"Csak én ismerem a kulcsát ennek a rettentő menetnek" - ezt a mondatot emelte ki önmaga számára mottó gyanánt Arthur Rimbaud Színvázlatok (Les Illuminations) című művéből a megzenésítésre vállalkozó ifjú Benjamin Britten amerikai korszaka kellős közepén, 1939-ben. Ez a hazai koncerttermekben ritkán felhangzó kompozíció, amely szoprán vagy tenor szólista közreműködését igényli a kamarazenekar mellé-elé, ezúttal napjaink egyik legizgalmasabb és legüdébb operacsillaga, a koloratúrszoprán Patricia Petibon főszereplésével kerül elénk a Müncheni Kamarazenekarral közösen tartandó fesztiválkoncerten.

A barokktól az operettig és Berg Lulujáig oly sok stílben remeklő művész még Dido búcsúját fogja elénekelni, no nem búcsúzóul, hiszen a koncert programját egy vonósnégyes zárja majd - Verdi mestertől.

Egyebekben ezen a héten még mi is benne vagyunk a menetben, amely azonban nem is tűnik olyan rettentőnek, mint a Rimbaud által vizionált, elvégre koncertre járni szeretünk. Pláne, ha ilyen erős élmények kínálkoznak, mint az elkövetkező napokban! Merthogy a húsvét és a tavaszi fesztivál idén összetalálkozik egymással, s a keresztény ünnepkör e kitüntetett eseménye így több ponton is meghatározza az eseménysorozat programját. Ilyesformán a nagypénteket a Máté-passió, a másnapot pedig a János-passió uralja majd, egészen csodálatos előadókkal. A Máté-passió megszólaltatója a Collegium Vocale Gent lesz, élén az együttes alapítójával és a barokk zene előadásának atyamesterével, Philippe Herreweghe-gel (Nemzeti Hangversenyterem, március 29., fél nyolc). Másnap azután korunk alighanem legnagyobb evangélistája, Christoph Prégardien (képünkön) vezényli majd a János-passiót, amelyről Pilinszky János helytállóan állapította meg: "Örök és hipermodern egyszerre, vagy pontosabban: rá van a legnagyobb szükségünk." E koncert előadója egy dán kórus lesz, valamint a Lotaringia gazdag zenei örökségét ápoló régizenés formáció, a Le Concert Lorrain muzsikusai (Nemzeti Hangversenyterem, március 30., fél nyolc). S a profánok számára is megtapasztalható és átélhető zenei úrfelmutatás vasárnap is tovább folytatódik, változatlanul világnagysági részvétellel: Marc Minkowski és együttese, a Les Musiciens du Louvre Bach-kantátákat játszik majd, valamint egy befejezetlenségében tökéletes Mozart-művet, a c-moll misét (Nemzeti Hangversenyterem, március 31., fél nyolc).

A fentebb már említett Verdi-kvartett, az 1873-ban unaloműzés gyanánt megkomponált e-moll vonósnégyes, amelyről a zeneszerző szokott öngúnyos szerénységével nyilatkozott ("Nem tudom, hogy szép vagy csúnya-e ez a kvartett, de abban az egyben biztos vagyok, hogy kvartett."), újra megszólal majd e napokban. A fuvolista Massimo Mercellit vendégelő Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén fog felhangzani ez a mű, egyebek közt két filmkomponista-legenda, Nino Rota és Ennio Morricone szerzeményei mellett (Olasz Kultúrintézet, április 2., fél nyolc). S végezzük ezúttal az ajánlót egy pogány zenével, a Tavaszi áldozattal, amely a Concerto Budapest különleges, tánccal és látvánnyal dúsított hangversenyén vár reánk, német társművészekkel és Keller András vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, április 3., hét óra)!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.