mi a kotta?

Italia a noi!

  • mi a kotta
  • 2022. augusztus 10.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/32. hétre

„Tiéd lehet az egész univerzum, de hagyd meg nekem Itáliát” – énekli a római hadvezér, Ezio a hun hódítónak, Attilának Verdi operájában, s az egykorú beszámoló szerint az 1846-os premieren valaki felkiáltott a sorok között: „Nekünk, Itáliát nekünk!” A zeneszerző, aki sem politikai, sem üzleti kérdésekben nem volt egészen naiv, számított efféle reakcióra, amikor a Risorgimento küszöbén, a talján csizma egyesítése előtti években ehhez a történethez nyúlt. (De ha Verdi zenéje nem is volt mindig az események középpontjában, utólag azért igyekeztek úgy kanyarítani a történetet, hogy ott legyen: pár éve derült csak ki, hogy a Va, pensiero! valószínűleg soha nem volt politikai himnusz, ezt csak húsz-harminc évvel később terjesztették el róla. A gáláns Verdi nem állta a szóbeszéd útját.) A civilizációk és kultú­rák ütközőpontján fellobbant szerelem ez idő tájt amúgy is a zeneszerző legkedvesebb toposzai közé tartozott: erről árulkodik a kevéssé sikerült Alzira, a Nabucco és a Lombardok is. Az Attila szerelmi motívuma persze nem egy Rómeó és Júlia: 452-ben járunk, amikor a hun fejedelem Róma ellen vezeti seregét. A nagy csata előtt baljós álmot lát, másnap pedig, amikor Leó pápa elé járul, az is világossá válik, hogy látomása beteljesedik majd. A vezér halálát végül Odabella, a foglyul ejtett amazon okozza, aki a bibliai Judithoz hasonlóan, népe megmentéséért meggyilkolja őt. Az opera alapjául szolgáló Zacharias Werner-dráma szerint legalábbis: Attila valójában a Német-római Birodalom fenyegetése miatt hagyott fel Róma ostromával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.