mi a kotta?

Italia a noi!

  • mi a kotta
  • 2022. augusztus 10.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/32. hétre

„Tiéd lehet az egész univerzum, de hagyd meg nekem Itáliát” – énekli a római hadvezér, Ezio a hun hódítónak, Attilának Verdi operájában, s az egykorú beszámoló szerint az 1846-os premieren valaki felkiáltott a sorok között: „Nekünk, Itáliát nekünk!” A zeneszerző, aki sem politikai, sem üzleti kérdésekben nem volt egészen naiv, számított efféle reakcióra, amikor a Risorgimento küszöbén, a talján csizma egyesítése előtti években ehhez a történethez nyúlt. (De ha Verdi zenéje nem is volt mindig az események középpontjában, utólag azért igyekeztek úgy kanyarítani a történetet, hogy ott legyen: pár éve derült csak ki, hogy a Va, pensiero! valószínűleg soha nem volt politikai himnusz, ezt csak húsz-harminc évvel később terjesztették el róla. A gáláns Verdi nem állta a szóbeszéd útját.) A civilizációk és kultú­rák ütközőpontján fellobbant szerelem ez idő tájt amúgy is a zeneszerző legkedvesebb toposzai közé tartozott: erről árulkodik a kevéssé sikerült Alzira, a Nabucco és a Lombardok is. Az Attila szerelmi motívuma persze nem egy Rómeó és Júlia: 452-ben járunk, amikor a hun fejedelem Róma ellen vezeti seregét. A nagy csata előtt baljós álmot lát, másnap pedig, amikor Leó pápa elé járul, az is világossá válik, hogy látomása beteljesedik majd. A vezér halálát végül Odabella, a foglyul ejtett amazon okozza, aki a bibliai Judithoz hasonlóan, népe megmentéséért meggyilkolja őt. Az opera alapjául szolgáló Zacharias Werner-dráma szerint legalábbis: Attila valójában a Német-római Birodalom fenyegetése miatt hagyott fel Róma ostromával.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk