Itt és most látható először az Elefánt együttes új klipje

  • narancs.hu
  • 2019. november 28.

Zene

E heti lapszámunkban pedig énekesükkel és billentyűsükkel beszélgettünk, akik nem tartják magukat az alternatív rockzene megmentőjének, de azt sajnálják, hogy a közmédia értékes helyett már csak értékesíthető zenét játszik.

Nemrégiben jelent meg a zenekar legújabb, EL című albuma, amelyről most az Ikarosz című dalhoz készített klipet Bátori Gábor az októberi lemezbemutató koncerten. Azt még nem tudni, hogy legközelebbi nagyszabású, duplakoncertjükön, amelyek december 28-án és december 29-én lesznek az A38, készül-e újabb, de az biztos, hogy a Ikaroszt nálunk tekinthetik meg először, no meg, hogy ma megjelent lapszámunkban interjút olvashatnak Szendrői Csaba énekessel és Kovács Zoltán billentyűssel. Előbb a klip, majd egy részlet az interjúból, amit Soós Tamás készített.

Elefánt - Ikarosz (OFFICIAL VIDEO)

Elefánt - EL koncertek: https://www.facebook.com/pg/elefantofficial/events/ © 2019 Launching Gagarin Records & Management Kedveljetek: https://www.facebook.com/elefantofficial Kövessetek: http://instagram.com/elefantofficial Honlap: http://www.elefantofficial.com/ Webshop: http://porcelanbolt.elefantofficial.com/ Elefánt: Horváth Bence Ede Kovács Zoltán Németh Szabolcs Szendrői Csaba Tóth András Kamera: Bátori Gábor, Nagy Ancsa, Zolnai Gergely Vágás: Bátori Gábor A hangfelvétel a SuperSize Recording-ban készült.

Magyar Narancs: Tényleg megmentésre szorul az alternatív zene?

Kovács Zoltán: Nem a zenét, hanem az olyan klubokat és a próbatermeket kellene megmenteni, mint a vágóhídi R33, amit nemrég bontottak le. A zenekarok jók, csak lehetőséget kell nekik adni. Több pénzt kellene kultúrára költeni. És jól.

Szendrői Csaba: Az is jó lenne, ha az állami szférában nem üzletként gondolnának a zenére. Megszűnt a közmédiának az a része, ami az értékes, és nem az értékesíthető zenéknek adott teret. Nekünk hatalmas érvágás, hogy a Petőfi rádió már nem olyan, mint hat-hét éve, amikor felkarolta az igényes könnyűzenét. 
A zenekarok helyébe a produkciók léptek, amiket azért gyártanak, hogy betöltsék a funkciójukat a rádióban. Vannak persze rádiók, amelyek a tehetségek felmutatásával foglalkoznak, de jelenleg ott tartunk, hogy minket nem játszik államilag finanszírozott média. Ezt nehéz volt elengedni, de ma már úgy vagyok vele, hogy zavarna, ha játszana a Petőfi. Azt érezném, valami gond van a zenénkkel, ha ebbe a közegbe bekerültünk.

Kovács Zoltán: Kellett pár év, mire tudomásul vettük, hogy nem játszik a rádió, és más stratégiát választottunk. Nem volt más opció, mint félévente bejárni az egész országot, és akkor mindig 30–40-nel több ember jön el a következő koncertünkre.

Szendrői Csaba: Ez kétszer-háromszor annyi munka. Az emberek sok helyen leszoktak arról, hogy eljárjanak koncertre, nehéz őket kimozdítani otthonról. Nem is hittük el, hogy meglesz a folyamatos koncertezés eredménye, de hirtelen beért hatévnyi munka. Az idén már telt házak előtt játszottunk vidéken is. Addig viszont furcsa libikókában éltünk, Pesten ezren, vidéken meg százan voltak ránk kíváncsiak.

Kovács Zoltán és Szendrői Csaba

Kovács Zoltán és Szendrői Csaba

Fotó: Bankó Gábor

Kovács Zoltán: Mindig is tudtuk, hogy Budapesten jól működik a zenekar, de muszáj volt végigjárni a vidéket, és megismertetni magunkat ott az emberekkel.

MN: Egészen úgy beszéltek, mint egy ellenzéki politikus. Eddig nem nagyon foglalkoztatok közélettel, az új dalokba mégis beszűrődött itt-ott a kiábrándultságotok. Miért?

Szendrői Csaba: Miért ne? Ez is hozzánk tartozik. Utalás szinten korábban is foglalkoztunk vele, csak nem mindenki értette. A Tizenhat című számunk például erről szól. Mindenki szakítós számnak hiszi, pedig az a felháborodás szülte, amit a hazai politika miatt éreztem. Nem akartam túl direkten megfogalmazni, mert mi nem a Rózsaszín Pitbull vagy az Üvöltő Biciklinyergek vagyunk, és nem is venném ki az emberek agyából a slusszkulcsot azzal, hogy nekiállok magyarázni a szövegemet. Ez pártsemleges fikázása a rendszernek.

Kovács Zoltán: A mi szövegeinkben inkább morális problémák jelennek meg, nem pártpolitika. Arról szólnak, hogy szarul érezzük magunkat bizonyos helyzetekben.

Szendrői Csaba: Ha az ember magába néz, és tájékozódik, nyilvánvalóvá válik, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok. Idegesít, hogy egyre inkább a közöny lesz úrrá az embere­ken, és normálissá válik, hogy ezeknek mindent szabad. Néha ki kell mondani, hogy ez nem így van, és amihez hozzászoktunk, az bizony szar.

Kovács Zoltán: Túlzásba vinni azért sem kell, mert mindenki tudja, mi a helyzet. Annak van ideje, hogy ne csak dumáljunk, hanem csináljunk is valamit. Támogassuk például az újságírást pénzzel, a gyakorlatban. Én támogatom.

(Borítókép: Bankó Gábor)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.