„Sokan megkérdezték tőlem, nem okoz-e gondot a toalettkérdés. A karmesternőnek furcsa helyzete van. Frakkban nem állhatok ki dirigálni, mert nő vagyok! Estélyi ruhában nem léphetek a zenekar élére, amikor dirigálok, mert csupasz karokkal nem lehet groteszkség nélkül Beethovent vezényelni. Berlinben azt írták, hogy ha egy karmesternő ujj nélküli ruhában dirigál, akkor az inkább tornának számít, mint ütemezésnek. Éppen ezért kreáltam magamnak egy karmesternődivatot. Fekete bársonyruhám van hosszú ujjakkal, szoknyával, fehér mellénnyel. Ebben vezénylem a zenekarokat.”
A „világ első női karmestere”, a józsefvárosi Práter utcából Németországba elszármazott Linz Márta nyilatkozott ekképpen 1936 nyarán Az Est riporterének a karmesternői pódiumlét bizonnyal nem legfontosabb, de azért mégiscsak érdemi kérdéséről. A világ és a divat azóta sokat változott, de túl a nőemancipáció és a feminizmus több hullámán, a világ szimfonikus együtteseit és operazenekarait döntő, sőt elsöprő többségben mindmáig férfiak irányítják. A női karmesterek jelenkori mezőnyének talán legfoglalkoztatottabb tagja jövő pénteken Budapesten vezényel majd egy felerészben a mindenszentek gyásztematikájához kapcsolódó programot (Nemzeti Hangversenyterem, november 1., fél nyolc). Speranza Scappucci ez a dirigens, aki már rögtön a keresztnevével reményt kelt bennünk, hogy a Concerto Budapesttel és a Magyar Rádió Énekkarával közös koncertjén fel fogja fedeztetni velünk Donizetti Requiemjét, valamint Schubert kamaszkori I. szimfóniáját.
Az előttünk álló napok másik vendégként ideérkező művésznője a lett orgonista, Iveta Apkalna lesz, aki Karasszon Eszter csellókíséretével játszik majd, kortárs művekig ívelő műsorát természetesen ki mással, mint Johann Sebastian Bachhal indítva (Zeneakadémia, október 29., fél nyolc). A komponista, akinek mindörökké szezonja van, azután jövő csütörtökön ugyanott egy teljes muzsikusi szólóest programját fogja megtölteni műveivel: Várdai István ugyanis ez alkalommal előadni készül Bach mindahány csellószvitjét (Zeneakadémia, október 31., hét óra).
Ha már itt járunk, említsük meg kutyafuttában a többi hangszeres szólistát a koncertprogramból: így mindenekelőtt az Eötvös Péter vezénylete alatt Eötvös-műveket játszó ütőszsenit, Martin Grubingert (Nemzeti Hangversenyterem, október 31., fél nyolc), valamint a két Haydn-csellóverseny szólójára is vállalkozó Alban Gerhardtot (Zeneakadémia, október 28., fél nyolc). Azonban ezen a ponton végfordulatot kell vennünk, mondhatni egy olyan damaszkuszi jellegűt, hiszen szombat este Vashegyi György és együttesei, vagyis az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus Mendelssohn oratóriumát, a Paulust fogják megszólaltatni (Nemzeti Hangversenyterem, október 26., fél nyolc). „Voltak benne sikerült részek, és voltak kifejezetten rosszak is. Remélem, hogy a második oratóriumom jobban sikerül majd” – fogalmazott Paulusáról az önértékelés terén is oly elragadó természetű Mendelssohn, s habár a második oratóriuma, az Éliás tényleg jobban sikerült, azért mi bolondok lennénk kihagyni a Szent Pál-i témájú alkotás kínálkozó előadását.
